Kedves Látogatónk!

Szeretettel üdvözöljük Gárdonyi Géza titkos világában!

Amiben nincs játék, nincs művészet, vallotta az Egri csillagok című regény írója. Titkosírása egy olyan innováció, amelyben komoly művészeti törekvés rejlik úgy, hogy Gárdonyi eddig kevéssé ismert oldala, a játékossága is döntő szerephez jut.

Gárdonyi Gézát körüllengi a titokzatosság, élete, házasságának története évtizedek óta táplálják az őt és a hagyatékát övező találgatásokat, olykor meglehetősen vad elképzeléseket, tévhiteket.

A legnagyobb rejtély titkosírását vette körül. Ugyan a naplók szövegeit megfejtették, de a legfontosabb kérdések továbbra is megválaszolatlanok. Miért alkotott egy látszólag nagyon bonyolult rendszert, mit rejtegetett, mi volt a célja ezzel?

Megismerve műveit, írói hagyatékát, egyre biztosabbak vagyunk abban, hogy titkosírásával az utókor számára is „üzent”. Ahogyan ő is izgalmas játéknak, kihívásnak tekintette az írás megalkotását és rendszeres, napi szintű használatát, arra gondoltunk, hogy miért ne vonhatnánk be a kiállítás látogatóit, Titkos naplójának megtekintőit ebbe a fortélyos ténykedésbe!

Ugye szívesen kapcsolódna be Ön is egy több, mint 100 éves játékba, amit az egyik legismertebb magyar író kezdett el!

Aki velünk játszik, két titok megfejtője is lehet. Egyrészt kitalálhatja, hogy milyen szöveget rejtenek a különös jelek, másrészt elgondolkodhat azon is, hogy mi indíthatta Gárdonyit arra, hogy ezzel a jelrendszerrel rögzítse mondanivalóját!

Egy rövid szöveges ismertetővel szeretnénk a segítségére lenni, mielőtt megpróbálkozik a megfejtéssel.

Kérjük, hogy figyelmesen olvassa el Játékszabályunkat és az Adatvédelmi Tájékozatót!

Az oldal tetején megtalálja a megfejtendő írásjelet.

Az Adatvédelmi hozzájáruló nyilatkozatot innen tudja letölteni:

Adatvédelmi hozzájáruló nyilatkozat Letöltés

Gárdonyi Géza titkosírásos betűjelei kiválasztásával latin betűs írásunk párdarabjait alakította ki, tehát egy betűhöz egy jel tartozott.  Választott betűjelei latin betűs írásunk karaktereinek kisebb-nagyobb részei lettek, vagyis gyakorlatilag a betű egy kis elemét (szárát, a fölé írt vesszőt, alsó ívét, stb…) emelte ki az író. Gárdonyi feladta az írás alapvonalát, és egyúttal célként 2 cm körüli, minél telítettebb írásszalag leírását határozta el.

A titkosírás betűjelei mindig közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz és minden szövegbeli jel külön hangértékkel rendelkezik. Az írás iránya jobbról bal felé tart. A jobbról bal felé haladó írásirányhoz másodlagos irányként az alulról felfelé haladó írásirány társul. A felfelé tartó írásirány az elsődleges mindaddig, míg az írásszalag felső peremét el nem éri a szó. A betűk kötése a jelek alapvonalat érintő pontjain lehetséges: ha két ilyen pont van, akkor a jobb oldalihoz köt az előtte lévő betűjel. A jel kezdőpontjával köt az előző jel végpontjához.

Az írás egyszerűsítésén kívül Gárdonyit esztétikai szempontok is vezérelték. Ez volt a játék és az öröm ebben az írásban.

Megfejtő kód:

Gárdonyi „tibetűi”

Gárdonyi Egerbe költözésének egyik fontos indítéka volt, hogy megfelelő alkotói közeget találjon elmélyült munkájához. Makacsul, sokszor napokon keresztül elbújva, visszavonulva olvasgatott, elmélkedett, gyűjtötte az információkat, tanult. Ez a kitartó, hatalmas energiákat megmozgató tanulás, megfigyelés, az információk állandó elemzése, átgondolása élete részévé, egyénisége fontos jegyévé vált. Új utakat keresett, gondosan formálta írói arculatát, kereste önálló hangját. Nem rejtőzött el, nem idegenkedett semmitől, csupán kellő távolságot tartott mindentől, ami új, szokatlan, esetleg veszélyes lehetett. Életstílusa része lett írói stílusának, hangnemének is. A csendes, nyugodt alkotói közeg, a sok gondolkodás, elmélkedés, a fáradhatatlan olvasás, az állandó, a néha látszólag céltalan vizsgálódás, folyamatos önművelés hozták létre azt az írói magatartást, ami Gárdonyi műveinek is részévé vált.

Ezen attitűd szülötte volt titkosírása is. Több oka lehetett kialakításának: a még kialakulatlan, csak felvillanó gondolatok eltitkolása, a nyelvek iránt érzett kíváncsiság és szeretet, a szándékos titokzatosság, amely egyféle fricska volt a kortárs sajtó sokszor udvariatlan érdeklődésére. Gárdonyi nagyon szerette a titkokat, számára az élet is, a művészet is, az írás is titok volt, az ő számára maga a „megfejtés”, az út is fontos része volt az írásnak, az alkotásnak. (Erről a keresésről és megtalálásról is szól az Ida regénye című, életművének szintézisét megfogalmazó regénye.)

Titkosírásáról már életében tudtak és sokan sokfélét találgattak is. 1921-ben, a Nép-ben jelentek meg a következő sorok: „… Már szedelőzködtünk, amikor egy kínai írással telejegyzett puha füzetet tett elénk: a naplója volt. Az első pillanatban azt hittük, hogy valaki kínai nyelvre fordította, de Gárdonyi csakhamar felvilágosított arról, hogy nem kínai, hanem az ő külön írása és azt rajta kívül ember elolvasni nem tudja…” Az írásról még fiai sem tudtak kielégítő magyarázatot adni, s ahogy Gárdonyi József fogalmaz az Élő Gárdonyi című művében: „Írása kulcsát magával vitte a sírba.” A „tibetűként” emlegetett írásnak semmi köze nincs a tibeti íráshoz. Ismerve Gárdonyi humoros, játékcsináló alaptermészetét, még azt a feltevést is megkockáztatjuk, hogy a „tibetű” tulajdonképpen a „titkos” és a „betű” szavak játszi összevonása.

Gárdonyi halála után nem sokkal már próbálkoztak a megfejtéssel. Naplóinak külseje keveset árult el, s támpontot nyújtó folyóírás nem volt benne, pusztán egy szótár jellegű szinoníma gyűjteményt tartalmazott. A legnagyobb munkát László János végezte, akinek tanulmánya az Irodalomtörténet 1955/3. számában jelent meg, s amelyben többek között a következőket írta: „Megoldódott Gárdonyi utolsó éveinek rejtélye. A kötetből szívós megfejtési munka után megrázó kép tárult elém: egy nagy magyar író életének elhatalmasodó, súlyos bélyege meredt rám minden sorból.” A fenti hamis kép már jóval korábban kialakult Gárdonyiról. Ennek magvát jórészt a róla megjelent újsághírek hintették el. Gárdonyi 1917-ben így vall erről Kárpáti Aurélnak, a Déli Hírlap munkatársának: „Pár esztendő előtt járt nálam, egy pesti újság munkatársa, az ugyancsak csúffá tett. Beteg voltam, influenzás. Éppen le akartam feküdni, mikor rám nyitott. Rettentően fájt a fejem. De ha már olyan messziről idefáradt, hát csak felelgettem neki… Furcsa cikk volt az egész, valahogy azt lehetett kivenni belőle, hogy én holmi indiai filozófián töröm a fejem, meg hogy neuraszténiás bolond vagyok. Gondolhatja, mennyire restelltem a dolgot.” Ezzel szemben Kárpáti a következőket írja Gárdonyiról: „Nyugodtan, megfontoltan beszél, azzal a közvetlen egyszerűséggel, amely írásaiban is megnyilvánul. Érdekes, hogy Gárdonyi, aki pregnáns egyéniségétől átitatott írásaival határozottan forradalmi jelenség a magyar elbeszélő irodalomban, alapjában véve mennyire konzervatív temperamentum. Valószínű, hogy természetes hajlamain kívül ebben nagy része van annak az elvonultságnak, amelyben évek óta él és dolgozik.”

A további történetről az 1972-ben, a Szépirodalmi Kiadó által gondozott Titkosnaplóból értesülhetünk.

Az 1965 végén, fiókszámra előkerült (többféle, részint vegyes összetételű) titkosírásos feljegyzések nemcsak váratlan lendületet adtak a megfejtés nehéz munkájának folytatásához, hanem szinte új irányt is diktáltak. A megváltozott körülmények között – a munka anyagi és erkölcsi feltételeit megteremtő egri múzeum felhívására – huszonketten jelentkeztek a ritka hagyaték ismeretlen tartalmának földerítésére. Tanárok, diákok, munkások, orvosok, közgazdászok, tisztviselők és mások; a titkosírásos rendszerek-formák ismerete vonatkozásában laikusok és szakképzett kutatók. Gilicze Gábor (egyetemi hallgató) a  Füles  rejtvényújságból, Gyürk Ottó (honvéd alezredes) egy televíziós vetélkedőből értesült a szokatlan feladatról. A két sikerrel járt megfejtő különböző módon közelített tárgyához (az egyik segédeszközök nélkül, a másik a korszerű technikát hívta segítőtársául), s fölfedezéseik egy napon egybehangzottak.

Kiderült, hogy Gárdonyi rejtjeles írásmódja valóban gondosan-ötletesen kitervelt munka – annak ellenére, hogy elsajátítása nem okozhatott évekre szóló kötöttséget. Gárdonyi jegyzeteinek, vázlatainak rögzítését, továbbá a készülő művek szerkezetének ellenőrzését, alakrajzainak finomítását, stílusának csiszolását pedig – minden furcsaságával együtt – megkönnyítette. Hiszen bizonyos idő eltelte után – mint ezt családja is jól látta – már a folyóírás gyorsaságával használta Gárdonyi a titkosírást.