Végleg „hazaérkezett” a triumvirátus
Számos világhíresség múltja gyökerezik magyar földben, akik aztán külföldön aratott sikereikkel nem csak saját, hanem hazánk hírnevét is öregbítették és életművükkel a szülőföldet gazdagították. A Finta szobrásztestvérek minden bizonnyal közéjük tartoznak, akikre nem csak az ország, de szülővárosuk, Túrkeve is büszke. E kulturális örökség ápolását a kezdetektől átható büszkeséggel vegyes alázatot tükröz a túrkevei Finta Múzeum vadonatúj és eddig soha nem látott minőségben megvalósuló kiállítása, a Mesterhármas.
A kiállítás a város híres szülötteinek, a túrkevei Finta szobrásztestvérek életét, alkotásait és hagyatékát mutatja be, akiknek az életműve kétségtelenül a magyar géniuszok sorába illeszkedik, hiszen nemcsak hazánkban, hanem a határainkon túl is ismertté és elismertté váltak. A Finta testvérek valójában heten voltak, de hárman foglalkoztak művészettel. A triumvirátus – ahogy egymás között nevezték magukat – mindhárom tagja mesterévé vált a képzőművészet egy-egy területének. Életútjuk különbözőképpen alakult, más-más módon találtak rá tehetségükre, mely nem merült ki a szobrászatban. Sámuel nevéhez az árnyképvágás és a síremlékek készítése fűződik, Gergely a portrészobrászatban, Sándor a köztéri alkotások készítésével és irodalmi műveivel alkotott maradandót.
A tárlat a három testvér életművét tárja fel két teremben részletesen, mégis izgalmasan és fogyaszthatóan. A rengeteg vizuális információt egészítik ki az érintőképernyős infópulton elérhető digitális tartalmak, QR kódok, rádióinterjúk, archív felvételek, projektoros vetítés. Mobiltelefonunk segítségével pedig angol nyelvű tárlatvezetést is kaphatunk. Különféle színek is segítik a látogatót az eligazodásban, hogy az adott helységben éppen kinek az életében merülhetünk el.
A kisebbik egységben a legfiatalabb, Sámuel alkotásai kapnak helyet, aki már fiatalon kapcsolatba került a művészettel és tudatosan készült erre a pályára. Az első tanítómestere István bátyja volt, majd az a Farkas Béla, aki a későbbi 1930-as Lechner Ödön szoborpályázatot megnyerte. Fiatalabb bátyja, Finta Gergely révén Rodin-nel is találkozhatott. A szobrászat mellett grafikával és sziluettvágással is foglalkozott, utóbbit művészi igénnyel végezte – két perc alatt képes volt elkészíteni egy-egy árnyképet. Számtalan alkotása egytől egyig páratlan kifejező erejét és kivételes formakészségét bizonyítja. Finta Gergely nem titkolta véleményét: hármójuk szobrászvésője közül „Samuét” tartotta legtöbbre, igényesebb munkáit vele faragtatta ki. Meghatározó tevékenységei közül elsőként az árnyképvágást ismerhetjük meg a tárlatban egy élethűen, eredeti eszközökkel berendezett árnyképmetsző műhelyben. A korhű enteriőrbe belépve a modell helyét elfoglalva mélázhatunk az életén, s közben egy digitalizált filmen alkotás közben is megnézhetjük a mestert. A kiállítás kőfaragó tevékenységét is megeleveníti jelentősebb síremlékeinek nagy méretű fotóin keresztül, s emellett szobraival is megismerkedhetünk. A helységekben minden négyzetcentiméter információt hordoz, így itt az ablakokat eltakaró molinókon a kiállításban nem szereplő szobrok fotói kaptak helyet.
Gergely volt az egyetlen hármójuk közül, aki bohém életet élt és kevéssé dokumentálta az életét, ezért róla jóval kevesebb kézzelfogható emlék maradt fenn. 1906-ban hagyta el az országot, és Párizsban építette fel karrierét. Az általa leginkább tisztelt és nagyra tartott mester, Rodin tanítványaként felkapott portrészobrász volt az első világháborúig. Korai, párizsi időszakában készült szobrait csak fotókon tudjuk megcsodálni, mivel ezekhez csak ilyen formában jutott hozzá a múzeum. Tehetségével, művészi ambíciójával nem ellenkezett a 20. század elején a művészetekre rátelepedő szecesszió ízlés- és formavilága. Nagy kedvvel, fantáziával, lendülettel, és nem utolsó sorban művészi igénnyel alkotta meg a tömeggyártásra alkalmas porcelán és fajansz használati tárgyakat, lakásdíszeket. Egy álló vitrinben porcelán és terrakotta tárgyaiból nézhetünk meg egy pazar válogatást.
Finta Gergely nevéhez szorosan fűződnek azok a csontfaragványok, melyeket az első világháború kitörésekor a noirmoutier-i internálótáborban konyhai hulladékokban talált marhacsontból készített. Szabadulása után ezekből a csontminiatűrökből rendezte első magyarországi kiállítását. Később ezekből többet elajándékozott, mielőtt azonban megvált volna tőlük, másolatukat bronzba öntötte. A múzeumba bekerült mind a csontból, mind a bronzból készült szobrokból valamennyi, így mi is megszemlélhetjük azokat. A háború után hazaérve élete borúsabb időszaka követett, gyakran csúszott ki a lába alól a talaj és anyagai gondokkal küzdött. Ennek ellenére számos tárlaton vett részt szobraival. A kiállításban Finta Gergely utolsó magyarországi alkotásai is helyet kaptak. Erről a korszakról a tablókra került életképek, szobrok archív fotói és különféle kiállítási katalógusok is mesélnek, s azt is megtudhatjuk, miért vette fel a Zádory Oszkár nevet.
A szomszédos terem Finta Sándor életét és munkásságát járja körbe. Őstehetségként tanítómester nélkül, önerőből lett szobrász. Önhibáján kívül sodródott fiatalon egy botrányba István testvérével együtt, mely miatt fegyházba került 12 évre. Életének ebben a nehéz időszakában fordult a művészet felé: önerőből tanult, a börtönben domborműveket, plaketteket készített, szobrászkodott, sőt, megrendeléseket is kapott. 1913-as szabadulásakor már elismert szobrásznak számított, számos megbízatást kapott köztéri szobrok, főként honvédemlékművek készítésére. Élete ezt követően külföldön, Brazíliában, New Yorkban és Los Angelesben folytatódott. Amerikában is magas szinten képviselte a magyar alkotókat, köztéri szobrai Magyarországon, Brazíliában és az Egyesült Államokban a mai napig láthatóak. A szobrászat mellett verseket, novellákat, regényeket is írt, művei közül legismertebb a saját gyermekkori élményein alapuló, amerikai stílusban megírt ifjúsági regény, A kisbojtár. Halála után, végakaratának megfelelően alkotásait özvegye juttatta haza, hagyatékát a Finta Múzeum őrzi.
Több első világháborús emlékmű elkészítése fűződik Finta Sándor nevéhez, ezeket archív fotókon, a nyitrai emlékmű avatását pedig falra vetített digitalizált felvételen tudjuk megtekinteni. Számos egyéb elkészült és meg nem valósult szobráról tudhatunk meg többet: így például a Corcovado-i Krisztus szobortervéről, a Rio de Janeiro-i Erő és Krisztus szobráról, a Stephen és Ida Bogár domborművéről, vagy éppen a Los Angeles-i korszakban készült köztéri alkotásairól.
Ez a szekció állít emléket, és ismerteti írói pályafutását is, eredeti dedikált köteteit is kiállították az rendezők, az információs pulton pedig irodalmi műveihez készített grafikáit nézhetjük meg. Életnagyságú bábuként a kisbojtár és nagybátyja, Finta Miklós számadó is üdvözöl bennünket, aki fontos szerepet töltött be az életében. A múzeum 1951-ben jött létre, majd 1967-ben vette fel a Finta testvérek tiszteletére a mai nevét, ekkor már csak a legifjabb testvér élt. A tárlatot archív híradórészletek, újságcikkek zárják, melyek Finta Sándor hagyatékának érkezéséről és az első állandó kiállításról szólnak.
A kiállítás azért is forradalmi mozzanat a múzeum életében, mert annak elhivatott szakemberei az intézmény fennállásának 72 éve alatt eddig még soha nem álmodhattak ekkorát, mint amekkorát a Magyar Géniusz Program most lehetővé tett számukra. 2001-ben egy állandó kiállítás már bemutatta a Finta testvérek életét, de sem tartalmában, sem látványában nem lehet a mostanival összehasonlítani. Kapás János múzeumigazgató elmondta, hogy a kezdetek óta foglalkoznak a Finta testvérek hagyatékának feltárásával, digitalizációjával, épp ezért rengeteg információ és tudás halmozódott fel, de pénz híján ezeket nem tudták teljes terjedelmében és magas szinten a látogatók elé tárni. „A Magyar Géniusz Program olyan forradalmi lehetőséget adott a kezünkbe, mely korábban egy olyan kis múzeum számára, mint amilyenek mi vagyunk, elképzelhetetlen volt. A támogatásnak köszönhetően végre eltüntethettük a salétromos falakat, a korábban lapos vasból készült sínek helyett profi függesztő rendszerrel dolgozhatunk, a tákolt világítást lecserélhettük ledes, irányítható reflektorokra. Kerekeken mozgó és telefonnal vezérelhető világítással ellátott vitrinek kerülhettek a tárlatba és nagy méretű tévékészülékeken tudjuk sokkal látványosabban bemutatni mozgóképeinket. És hát a projektor maga a csoda, hiszen élethű, méretarányos képeket vetíthetünk a falra. Úgy érezzük, ez a tárlat méltó a Magyar Géniusz Programhoz és a Finta testvérek emlékéhez is. S bár ars poeticánkban kiemelt fontosságú hagyatékuk megőrzése és bemutatása, nem titkolt szándékunk volt az is, hogy életművük feltárásával és igényes kiállításával Túrkevét is a művészettörténet kiemelt helyszínévé tegyük.”