Tata géniuszai
A tatai várban az épület műemléki kutatása és a romterület feltárása után, 1973-ban nyílt meg egy nagyszabású helytörténeti állandó kiállítás, amely évekig népszerű turisztikai célponttá tette Tata városát. Talán azóta nem kapott ekkora esélyt tárlatának megújítására a Kuny Domokos Múzeum, mint most, a Magyar Géniusz Programmal, amelynek segítségével a teljes második emelet születhetett újjá.
A Város születik – Papok, katonák, polgárok Tata történetében címet viselő állandó történeti kiállítás vezérfonala a géniuszokat, a hely jótékony szellemeit, érdemes személyiségeit kereste meg és állította előtérbe. Az alkotók őket hívták segítségül, az ő életpályájukon, koruk társadalmi-szellemi-kulturális viszonyaiba ágyazott életpályájuk tanulságán keresztül juthatunk el a város kiépülésének megismeréséhez és identitásának meghatározásához. A hely személyes példákon keresztül érzékelhető története, az emberközpontú történelem a tárgyakkal operáló muzeológia háttere. A tárlaton ilyen módon portréfotókon, olajban festett képmásokon és az egyes személyekhez kapcsolható jellemző tárgyakon keresztül gördül a történet fonala, bomlik szálakra az 1727-től 1945-ig tartó, a város életében meghatározó időszak históriája.
Tata és Tóváros (ez utóbbi évszázadokon át önálló mezővárosként) már a középkorban is városi rangot élvezett. A török háborúk idején a végvárrendszer részeként pusztult el az egykori királyi vár és a két város. A kiállítás látványa a mocsaras vidék Georg Houfnagel által lerajzolt képével kezdődik, nem véletlenül. Az újjászületés kora a XVIII. század, amikor is gróf Esterházy József országbíró megvásárolja az uradalmat, művelhetővé teszi a földeket, és a telepítésekkel gondoskodik munkáskézről is. Utódai berendezik a birtokot, felépítik a várost, amelynek karakterében – városszerkezetében, műemléki állományában, hagyományaiban – még mindig meghatározóan van jelen a földesúri város öröksége.
A XIX. században bomlik két szálra a történet fonala. 1867 után a Monarchia társasági életének virágzó helyszíne lett Tata. Esterházy Miklós gróf, maga is úrlovas, az „első magyar gavallér” (amint Krúdy Gyula emlékezett meg róla) lovasközpontot épít ki itt, tréningteleppel, lovaspályákkal, nevezetes derbikkel. Mindez csak része a mágnás, arisztokrata Niki gróf nagyszabású álmának, amely historizáló kulisszaként Mátyás várának romantikus lovagvárrá való átépítésében, operaszínház felállításában, minden képzeletet felülmúló ünnepségek megrendezésében öltött testet. Eközben elkezd lélegezni a másik Tata, amely tehetős és feltörekvő zsidó polgárságával, az uradalmi tisztek fiainak művészpályára lépő, új generációjával kér polgárjogot a maga számára. A herendi porcelánt világhírre segítő gyárnok, Fischer Mór vagy a találmányaival a magyar ipar nagyságát növelő Bláthy Ottó mellett a kiállítás bemutatja a tudós papok közül az összes európai nyelvet beszélő Giesswein Sándort, a XIX. század végén születő keresztényszocialista gondolat harcos képviselőjét is.
A két világháború közti időszak a város életében ismét egy új korszak és egy új lehetőség. A történelmi Komárom vármegye itt maradt részének központjaként ebben az időben a város fontos szerepet kapott. Ezt a kibontakozást segítették a tatai születésű tudós jogász, Magyary Zoltán elképzelései is, aki az ország talpra állását határozott reformok útján képzelte el, s ezek mintaterületeként éppen szülővárosát választotta ki. Magyary Zoltánnak köszönhetjük Tata és Tóváros 1938-as közigazgatási egyesítését és számos, várossá válást segítő kezdeményezést a városképpel, a városi intézményekkel kapcsolatban. Ebben az időszakban már nem egyszerűen több szálon fut a cselekmény, de érzékelhető a háttérben zajló vita, a földesúrnak és az egyetemi tanárnak a város fejlődéséről alkotott, ellentétes elképzelése. A zeneszerző Esterházy Ferenc gróf művészeti központként, Magyary professzor viszont pragmatikus lépések mentén képzelte el a város jövőjét.
A kiállítás installációja személyek bemutatására épül, ennek során 18 karakter bontakozik ki, lép hozzánk közel a város múltjából. Egy-egy képes-szöveges felület mutatja be korszakonként az életpályájukat, a felületen megnyíló tárlókban pedig mint egy kincstárban csillannak meg azok a műtárgyak, amelyek az egyes életutakat leginkább szemléltetik. Azokat a személyeket, akik már nem kaphattak helyet a nagy felületeken, ám életművük, életútjuk tanulsága miatt mégsem lehetett nélkülözni őket, egy kislexikonnak titulált képes adattárban mutatják be a látogatóknak.
A látványt az alakokhoz kapcsolódó felületek uralják, a teret egyedileg tervezte meg Szelei Mónika látványtervező. A kiállítás terei a középkori vár barokk, boltozatos termei, romantikus karakterű ablakokkal, így az igazán ide illő, egyedi tervezésű installáció nem fedi el a karakteres tereket, hanem azokhoz idomul. A látvány az egyes termekhez igazodik, és miközben a felületeken is személyeknek ad teret, életnagyságú, álló alakokat, az egyes korszakok legfontosabb szereplőit engedi kibontakozni. A XVIII. század főszereplői, Esterházy József gróf és Mikoviny Sámuel mérnök az Almási-csatorna tervrajza mellett áll, miközben a tekintet a térképen is megörökített tatai és tóvárosi főtér rekonstrukciójának animációján kalandozhat. A XX. század helytörténetének két nagy alakja, Esterházy Ferenc gróf és Magyary Zoltán egy képzeletbeli párbeszéd szituációjában néz farkasszemet egymással.
A digitális eszközök korábban nem ismert adatokat, új kutatási eredményeket szemléltetnek. Így először látható a kiállításban az 1893-ban Esterházy Miklós kérésére tervezett, meg nem valósult, romantikus várkastély képe vagy az a tematikus várostérkép, amelyen a XIX. század közepi lakossági összeírás alapján lehet visszakeresni a mestereket, az iparosokat, a kereskedőket. A helytörténeti kiállítás Deésy Alfréd 1939-ben rendezett filmjével ér véget. A fekete-fehér filmkockákon a korabeli Tata – egy vonzó kisváros – paradicsomi képe látható, kertekkel, csillogó víztükrökkel. A filmet egy kávéházi enteriőr Thonet-székeiben pihenve, korabeli újságokat lapozgatva nézheti végig a látogató, miközben összeköti a közelmúltat, a város hagyományait a jelennel, értelmezi a múlt összefonódó és szétváló szálait, és végre megpihen.
Hogy kinek ajánlják a kiállítást a megalkotói? Kétségkívül a legtöbb ismeret és tanulság a város lakóinak szól, akik szeretik és értékelik Tatát, és akik jól tudják, hogy azon helyek közé tartozik, amelyek meghatározzák lakóik életét, életmódját, ízlését. Ugyanez a gondolat merülhet fel a városba érkező vendégekben, turistákban is, akiket elbűvöl a település, és ennek a varázslatnak az elemeit, a magyarázatát találják meg a tárlaton. Az egyes személyek tanulságos életútja, értékteremtő tevékenysége, sajátos karrierje mögött ugyanis plasztikusan kirajzolódik a város, Tata felemelkedése, sorsa, karaktere.
A tárlat kurátora: Kövesdi Mónika, művészettörténész, főmuzeológus.