Gyárváros. Ipargalaxis. Rákosi-nyomás.
1949. december 28-án Dunapentele nagyközség élete örökre megváltozott. Minisztertanácsi határozat született ugyanis arról, hogy gyár és lakótelep, majd egy külön iparváros épül itt fel.
1950 májusában valóban megkezdték a gyár, ősszel pedig a város építését, melyet 1951 tavaszán ténylegesen is várossá nyilvánítottak. Nevét 1951. november 7-én hirdették ki: Sztálinváros, a gyár – hozzáillően – a Sztálin Vasmű nevet kapta. Két év alatt ipari centrum született a kukoricaföldek helyén.
A kiállított könyv borjúbőr kötésű, felirata aranyozott. Benne több ezer dolgozó aláírása és felajánlása áll egy Rákosi Mátyásnak címzett levél kíséretében. Arra kérik őt, engedélyezze, hogy a város felvehesse Sztálin nevét. A felajánlások sokfélék: vannak, akik több és jobb munkát, nagyobb teljesítményt ígértek, és még a gyerekek is megfogadták, szófogadóan fognak viselkedni.
Az album a közösség és az összefogás erejéről csakúgy tanúskodik, miként arról a kommunista eljárásról, amely a kötelező és kényszerű idológiai-politikai akaratot a megfélemlített emberekkel mondatta ki, sőt – hatalommániás elnyomójuknak tett felajánlásokkal – azt az ő kérésüknek állította be.