Victor Vasarely [Vásárhelyi Győző]: Vega-Arl

Vasarelynek (1906–1997) az 1960-as évektől kirobbanó világhíréhez vezető út nem volt rövid. Fiatalon festészetet és orvostant hallgatott. 1929-ben a Bortnyik Sándor vezette budapesti Bauhaus- és reklámgrafikai műhelybe járt, ahol tipográfiai, grafikai, plakátmű-vészeti, színpad- és filmművészeti gyakorlatot is szerzett.

1930-ban telepedett le Párizsban. Reklámgrafikusi munkája mellett festett. A kezdeti figuratív időszakával 1947-ben számolt le. Mindinkább a térlátás, a mélységérzékelés szabályai foglalkoztatták. Az 1950-es évektől a kinetikát, a geometrikus absztrakciót és az optikai csalódás formáit, megjelenítési lehetőségeit vizsgálta, modellezte a sejthálózat és a mozgás képi illúzióját, a pozitív-negatív nagyítások erőteljes kontrasztjával kísérletezett. A nevéhez köthető, sokszorosítható műveket létrehozó op-art, optikai művészeti stílus– mely az absztrakt konstruktivizmus egyik formája – a tér illúzióját vibrálóan, a geometriai, matematikai gondolkodáson és formákon alapuló szemlélet síkbeli ábrázolásával képes felkelteni. Ahogy írta: „A szem sohasem tudja az árnyékot a falsíktól világosan megkülönböztetni: a síkok és az üres terek összekeverednek.”

A Vega-Arl már a téma színes megoldását mutatja. Afélgömb kiemelkedő érzékelése illúzió, a művész ezt a színekkel és perspektivikus, torzult geometriai formákkal éri el. Az 1968-ban alapított pécsi Vasarely Múzeum gyűjteménye ma több mint 400 darabból áll.