Katonai dicsőség. Csatornatervek.
Ha valakinek igazán kalandos élet adatott, Türr Istvánnak biztosan. Fiatalon kipróbált mindenféle kétkezi munkát: volt kereskedő, lakatosinas, molnár és kőműves. Fényes katonai pályája 1842-ben indult, amikor beállt az osztrák hadseregbe. Az olasz forradalom kitörésekor, 1848-ban Radetzky tábornagy hadseregében szolgált, a 19. századközepi európai forrongások idején mindenhol ott volt, ahol történt valami a nemzetek szabadságtörekvéseiért, a krími háborúban is harcolt az oroszok ellen. Az 1859-ben kirobbant francia–olasz–osztrák háborúban Garibaldi mellé szegődött, majd a nemzetőrség főfelügyelője, utóbb tábornok lett. Nápoly bevétele után őt nevezték ki a város kormányzójává, és mindinkább a „rendíthetetlen magyar”-ként emlegették. 1867-ben az általános amnesztiával érkezett haza, és itthon a magyar szabadkőműves mozgalom egyik meghatározó szervezője. Vízügyi szakemberként dolgozott, komoly részt vállalt a Panama-csatorna tervezésében, a Korinthoszi-csatorna létrehozásában.
Türr ezüstzsinóros, posztó dolmányát és nadrágját, csontnyelű acél díszkardját, annak hüvelyét és arany kardbojtját – több relikviájával együtt – 1908-ban, halála után kérte el szülővárosa az örökösöktől.