Fémzsetonért vonalat. Falhoz kötött nyilvánosság.
Nyilvános kültéri, fali távbeszélő-állomás, fekete színű, fémlemez házban, melynek első bakelitvázas készüléke, a CB35-ös 1935-ben kezdte meg működését.
A készülék a pénzért vásárolható, csak a telefonáláshoz használható zseton, a tantusz bedobása után adott vonalat, és ezután lehetett tárcsázni. Elöl a hívóműként használt számtárcsa, amelynek forgatásával kellett a telefonszámot kiforgatni. A tárcsa alatt jobbra az érmekidobó. A bakelit kézibeszélőt rongálás ellen különleges fémburkolat, a zsinórját gégecső és lánc védte.
Magyarországon 1884 novemberében engedélyezték először nyilvános távbeszélő állomások felállítását. Az első pénzbedobós készüléket a Keleti pályaudvaron 1901. május 31-én szerelték fel. Az első közös teleprendszerű távbeszélőközpont 1904-ben nyílt meg Budapesten. Ezután – előnyeit felismerve – a vidéki városok is ilyen típusú központokat állítottak fel. Magyarországon 1928-ban helyezték üzembe az első 7A1 automata távbeszélő központot, és 1928 és 1932 között tértek át Budapesten a kézi kapcsolásról a gépi kapcsolásra.