Edisonnak 1879-ben sikerült egy stabilan működő körtét előállítania, ez már 45 órán keresztül égett. A közvilágításban a 19. század utolsó harmadában kezdték alkalmazni. Temesvárott 1857-től légszeszes köztéri gázvilágítás, 1884 novemberétől már villanyvilágítás működött. Európában az első város volt, amelynek utcáin váltóáramú rendszer által működtetett izzólámpák világítottak, 300 egész éjjel és 200 fél éjszakán át üzemelő villanylámpa. Igaz, pár évvel korábban, a trónörököspár 1881-es látogatása idején Budapesten 36 köztéri ívlámpát szereltek fel, de azok csak ideiglenesen működtek, a fővárosban alapvetően sokáig még gázzal világították meg az utcákat.
A mai Magyarország területén elsőként Mátészalkán gyulladt ki az elektromos közvilágítás 1888-ban. Igaz, volt benne némi részrehajlás. Schwartz Mór gazdag gyártulajdonos valószínűleg az 1880-as párizsi világkiállításon látta meg az új technikai vívmányt, az áramfejlesztő dinamót, nemsokára vásárolt is egyet. Később ennek segítségével a gerjesztett villamos áramot a gyárától faoszlopokon – a saját lakásáig vezette, a vezetékre akasztott szénszálas izzók fényét pedig a városlakók is élvezhették.