Székely Bertalan (1835–1910) több száz falfestménye és táblaképe közt ez a mű a magyar történelmi festészet egyik legikonikusabb műve. Azt a történelmi sorsfordulót idézi meg, amikor 1566-ban Szulejmán szultán Szigetvár ellen támadt. Zrínyi Miklós, a vár kapitánya 2500 katonával védte az erősséget. Napokig tartották magukat, de végül egy robbanás miatt beszorultak a belső várba. Zrínyi maroknyi megmaradt harcosával kitört a várból, de a hősies kézitusában mindannyian életüket vesztették. A kortársak is azonnal felismerték, hogy a művész nem a csatajelenetet, sokkal inkább a lélektani ábrázolást és a mű szimbolikus, örök üzenetét helyezte előtérbe: „Együtt vannak rajta a hősök, akik a halálba rohannak, és ott halhatatlanságot vívnak ki, s a szerető szívek, melyek megszakadnak a fájdalomban.”
A mester 20 éven át vissza-visszatért a téma megjelenítéséhez. Végül a képet az 1885-ös Országos Általános Kiállításon mutatta be. 1917 elején Déri Frigyes, a híres műgyűjtő vette meg 22 000 koronáért a Műcsarnokból. Később az ő ajándékaként került a múzeum tulajdonába, melyet az 1930. májusi megnyitón Munkácsy Mihály Ecce homo festménye mellett állítottak ki.