A fejet ékesítő ékszernek és kiegészítőinek (az itt nem kiállított, két pár, eltérő díszítésű aranykorong, valamint arany-spirálok) súlya összesen 82,07 gramm, aranytartalmuk 79–82%. A tárgy súlya és ritkasága szerint bizonyos, hogy a fejdíszt európai mércével is magas társadalmi rangban álló, nagyon előkelő hölgy viselhette.
A késő bronzkori arany női diadémot a velemi Szent Vid-hegy lejtőjén találták meg 1929-ben. Azt tartják (lehet, utólagos legendaépítésként), úgy került elő, hogy Miske Kálmán egy nemzetközi régészeti konferencia vendégeit meghívta egy feltárási bemutatóra. Az aranylelet a Szentkút-forrás melletti lejtőn, egy jókora, hegyes kő alatt pihent, de borzalmas állapotban került elő. A felső részt ártó kezek 13 részbe hajtogatták, a valaha gömbszeleteket formázó korongokat kilapították, a tartó aranyszálakat pedig összegombolyították. Valószínűleg a vékony, aranyfóliából készült, préselt díszítésű ékszer egykoron egy bronzlemezre volt rádolgozva, amelynek csak apró darabjai maradtak fenn. A diadém ábrái feltehetően a Napkultuszhoz kapcsolódnak.