Nagy Sándor (1868–1950) szecessziós festő, grafikus a gödöllői művésztelep egyik alapítója. Ildikó című kárpitjának tervét a művésztelep 1907-től működő szőnyegkészítő műhelyében készítették. Évtizedekkel később Remsey Flóra ennek nyomán szőtte újra ógobelin eljárással Nagy alkotását, mely az egyik legjelentősebb a magyar mítoszábrázolások között.
Az 1908-as Velencei Biennáléra készülve – ahol a magyar pavilonban Attila volt a központi téma – a gödöllői mű-vésztelep alkotásain hangsúlyos szerepet kaptak a hun hagyományok. Kárpitjaikon az antikvitásból, a középkorból és a népművészetből merítettek, a hagyományok és az új tendenciák, a nemzeti és nemzetközi mítoszkincs összeforrasztásáratörekedtek.
Ildikó (Grimhild/Krimhilda) Attila második felesége, a magyar-hun legenda talányos hőse. Attila a nászéjszakájukon halt meg, de egyes változatok szerint maga Ildikó szúrta le, így állt bosszút atyja haláláért. A kárpiton vadász-istennőként látjuk, kezében sólymokat tart, a magyarság ősi voltára utalva, stilizált kalotaszegi viseletben áll, melyről a művész barátja, Körösfői-Kriesch Aladár a következőket írta: „ezt a costume-öt még az antik görög sem találta volna barbárnak”.