Vérvörös rubinpác. Forradalmi emlék.
A szabadságharc elvesztése után a magyar társadalom otthonaiban vitrinek sokaságában különböző, díszes kivitelű emlékpoharak, söröskorsók, vázák tűntek fel, melyek szimbolikájukban, üzeneteikben az elvesztett harcokra és vezetőikre emlékeztettek. Az üveg kultusztárgyaknak óriási piaca volt, és a 19. század végéig fontos szerepet töltöttek be a magyar üveggyártásban is. Nagy részük mélyvörös rubinpáccal bevont színtelen üveg volt, melyen medalionban, olaj- vagy tölgyfaágak között a koronás magyar címer és az „Éljen a haza”, vagy szintén medalionban az „Emlékül” felirat volt látható – mint az itt látható lapracsiszolt, bíborpáccal bevont felületű poháron is. Az üvegek testét kétoldalt, a medalionok körül gyakran csiszolással, színes zománcfestéssel és aranyozással kialakított, elsősorban neobarokk, rokokó vagy biedermeier ornamentika díszítette.
Az emlékpoharak egyes fajtái erényeket, életképeket, mások fürdőhelyek épületeit ábrázolta, de a legnépszerűbbeknek mégis az ún. Kossuth-poharak számítottak, hiszen az 1867-es kiegyezés után az addig tiltott Kossuth-kultusz hihetetlen méreteket öltött. Számtalan változatuk volt, de motívumkincsük igen hasonló.