Kazamatasötét. Szabadságvágy.
Művésznevén Zádory Oszkár, szecessziós szobrászművész 1906-ban Rodin műtermében is dolgozott. Művészi munkái mellett tömeggyártásra tervezett fajansz, porcelán és terrakotta szobrokat is. De emelkedő pályája megtört az 1. világháborúban. Ellenséges ország állampolgáraként zaklatták, így önként jelentkezett egy francia internálótáborban. Itt váltak barátokká Kuncz Aladárral, aki azt írta róla: „Zádory, ki Párizsban élte a művészek könnyű és színes életét s legújabb szabású ruhában, frissen borotválva, fiatalon lépte át a fogság küszöbét, egy nedves kazamata sötétjében guggol, mellet verő szakállal, vértelen, vizenyős fogolyarccal s a lőrésen beszüremlő fény mellett egy kis zsebkéssel fúr farag csontdarabokat… […] Körülötte a hosszú fogság alatt félőrültté lett fogolytársak veszekszenek, lármáznak. […] Öt évi fogsága alatt több, mint ötven darab csontminiatűrt készített…” Finta végül 1919-ben térhetett haza.
A Charon vagy Trianon című szobor feltehetően 1920-ban készült, amikor a három szobrász Finta testvér együtt alkotott Finta Sámuel Bajza utcai műtermében. A kompozíció a szabadulni akaró három test mozgására épül. 1959-ben került a Finta Múzeum gyűjteményébe.