17 millió éve Ipolytarnóc környékén hatalmas vulkánkitörés zajlott le, amely elmondhatatlan pusztítást végzett. A forró vulkáni tufa minden létező életet felperzselt. A kőzeten mérhető a kihűlés kori mágneses észak-déli irány is. Ez a jelenlegitől 30°-kal tért el, ugyanis az a kőzetlemez, amin a mai Észak-Magyarország és Dél-Szlovákia fekszik, még nem állt be a mai helyére; mintegy 16–15 millió éve, az óramutató járásával ellentétes irányú, 30°-os forgással foglalta el pozícióját.
A vulkáni tufa betemette az elszenesedett növényi maradványokat, miközben a fatörzsek, a növények levelei a kőzet kovasavával átitatódva konzerválódtak. Így az ipolytarnóci levéllenyomatok kimagaslóan jó minőségűek, még a levelek vékony erezetei is jól megfigyelhetőek, mint az itt látható fügelevél-lenyomaton is. Az ősmaradvány-együttes egy óriási megkövesedett fatörzséről először Kubinyi Ferenc tudósított 1842-ben.