Fajanszalapítók. Szobor-élővilág.
A tatai fajanszmanufaktúrát 1758-ban alapította Esterházy József gróf. Példája Lotharingiai Ferenc császár volt, aki holicsi birtokán állította fel az első magyarországi fajanszgyárat, ahová Strassbourgból hívtak a francia és német fajanszgyárak stílusát, technikáját hozó mestereket. Ők később Tatára vándoroltak tovább.
A porcelán még sokáig szinte megfizethetetlen volt, de az elterjedtebb fajanszokat ennek a nemesebb anyagnak a hatására formázták és festették. A tatai fajanszgyárat 1768-tól a Holicsról két társával érkező, kiváló szobrász, Schweiger Antal vette bérbe, és egészen haláláig, 1802-ig vezette a gyárat. Neki tulajdoníthatóak a fajansz szobrok és a szobrászokat megszégyenítő kiképzésű edények, így ez az igazi rákot imitáló dísztál is.
A 18. század nagy főúri divatja volt a szobrászi megformálású, a megtévesztésig a valódihoz hasonlító, élethű élelmiszereket, gyümölcsöket, zöldségeket vagy vadászzsákmányt, baromfikat megidéző edények, szervírozó tálak, melyek olyan hatást keltettek, mintha élő tyúkok, libák, szőlőfürtök, káposzta, vaddisznófej kavalkádja borítaná az asztalt.