1969-ben Tiszaföldváron, a poétikus hangzású Óvirághegy utca végén homokot termeltek ki. A homokbuckákból egy lovas sír került elő. A temetkezési helyet a munkások megbolygatták, pedig a Damjanich Múzeum régésze a hírt hallva azonnal odasietett, hogy megpróbálja összegyűjteni a sírban talált tárgyakat. De már csak néhány darabot – lócsontokat és vas lószerszámokat, valamint egy vaskést – és ezt a szépséges ezüstláncot – tudta megmenteni. Mivel több sírt nem találtak a közelben, így bizonyos, hogy egy magányos, 13–14. századfordulóra keltezhető, kun fejedelmi temetkezési helyre bukkantak.
Az ujjnyi vastag ezüstlánc különleges technikával készült, vékony ezüstszálakból fonták, a szálak végét pedig egy hengerszerű résszel fogták össze. Erre erősítették rá a nagy, üreges ezüstbullát, amit a lánc mintázatához illő fonatokkal díszítettek.A tartó ma már üres belül, valószínűleg valami szerves anyagot rejthetett, ami azóta elporladt.