A 840 körül készült, misézéshez használt, liturgikus kehely kitüntetett történelmi időszak ritka emléke. A latin egyház, kultúrhagyomány hatása az avarok birodalmának széthullása után kezdett érvényesülni, mikor a római Pannonia provinciára a frankok tették rá kezüket. A hajdani frank-avar közigazgatási határon előkerült kupa az egyik bizonyítéka annak, hogy a 9. sz. első felében a Lajta és a Rába között esetleg egy püspöki székhely működött.
Korábban úgy vélték, a kehely nevét készítőjéről, Cundpaldus ötvösmesterről kapta, aki rávéste a nevét. Az újabb feltevések szerint azonban a betűk az ornamentikus motívumoknál sokkal finomabb vésetet mutatnak, technikájuk különbözik. Így vannak, akik amellett érvelnek, hogy a bajor mester által készített, itáliai vonásokat is hordozó kehely feliratán megrendelőjének vagy későbbi tulajdonosának nevét sejthetjük.
Két vörösrézlemezből kalapálták ki, ezután aranyozták be kívül-belül. Semmiben nem emlékeztet a bizánci vagy az avar műhelyek hasonló termékeire, hiába egy avar harcos sírjából került elő.