Már gyerekkorában katonai pályára készült, részt vett az 1. világháborúban, 1916-ban kiérdemelte az Osztrák Cs. és K. Vaskoronarend III. osztályát a hadidíszítménnyel és kardokkal. 1922-ben felvételt nyert a Vitézi Rendbe. A két világháború közt nagyon magas beosztásokban különlegesen fontos megbízatásokat látott el, katonai attasé volt évekig.
1935 nov.-ben vezérkari ezredessé nevezte ki az államfő. Magas beosztásai és feladatai közül kiemelt jelentőséggel bír, hogy 1942. aug.-tól 1943. máj. közepéig ő lett a Keleti Megszálló Csoport parancsnoka, Kijev állomáshellyel, 1942. okt. 1-jétől altábornagyi rendfokozatban.
Mivel a kiugrási kísérlet előkészítésének egyik kulcsfigurája volt, 1944. okt. 8-án a német hatóságok letartóztatták, és a mauthauseni fogolytáborba hurcolták. 1945 nyarán tért haza. A Népbíróság vádat emelt ellene, de felmentették. 1946. ápr. 11-én azonban a szovjet hatóságok bírói végzés nélkül elhurcolták szombathelyi házából, és 1947. márc. 17-én, azóta is ismeretlen helyen (feltehetően Sopronkőhidán) kivégezték.
1991-ben Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke posztumusz vezérezredessé léptette elő, 2005-ben hazafias helytállásáért Magyar Örökség díjat kapott. 1992. szept. 22-i végzésével a szovjet katonai főügyészség is rehabilitálta.