A Tác közeli, egykori római kori település fontos kultuszközpont volt, a bika-szobor éppen a különböző vallási képzetek sokszínűségének egyik bizonyítéka.Itt találták meg 1983-ban ezt a császárkori, míves és nagyon élethű, ezüst berakásos szemű, hiába kisméretű, mégis erőt sugárzó Apis (Ápisz) bronz bikaszobrot.Két szarva között napkorong lehetett. Bár a helye megvan, de az ismertetőjel mára elveszett.
A bika évezredek óta a védelmező, de egyben a természet pusztító őserejének jelképe. Sok vallásban a termékenység, volt, ahol – a férfi és a női elem egyazon megjelenítőjeként – a természet önmegújító öröklétét látták benne. Szimbolikája rendkívül összetett, minden közel-keleti uralkodói és asztrális-szimbólumpárhoz (Nap–Hold, ég–föld, arany–ezüst) is köthető. A napistennel való kapcsolat miatt ábrázolták homlokán napkoronggal vagy támadó kobrával. A vad, erős bika egyértelmű férfiszimbólummá, az istenkirályok jelképévé a Közel-Kelet és Egyiptom hitvilágában vált. Az óegyiptomiak szent, fekete bikája, Apis a legenda szerint futásával termékenyítette meg a földet.