Az Iváncsán 2005-ben, egy kora bronzkori hulladékgödörben talált, fiatal férfi koponyamaszkja kitüntetett különlegességnek számít. Magyarország területén ehhez hasonló rituális és a korabeli kulturális szokásokról mesélő tárgy még nem került elő.Mivel az itteni, ún. nagyrévi kultúrában hamvasztották a holttesteket, bizonyos, hogy az el nem égetett holttest nem a település lakóinak egyike lehetett, sokkal inkább feltételezhető, hogy ellenséges közösség tagja volt, akit meggyilkoltak.
A fejet valószínűleg több évig korhasztották, a lágy részeket eltávolították, szárították, az agykoponya-csontot is leválasztották. Az így elkészült maszkot ezután – miként azt néprajzi adatokból tudjuk – rituális célokra használták, ez több archaikus népnél is szokás volt. A maszkba behívták a halott lelkét, a lélek lakhelye ekkortól a koponya lett, és a maszk tulajdonosa minden parancsának engedelmeskedett. Igaz, segítségét és jóindulatát folyamatos áldozással kellett megnyerni. A fejre tolva viselt, varázserejű maszkot sokat használhatták, mert a homlokrész egészen kifényesedett. Valószínű, a maszk eltemetése előtt a fogakat kitörték, hogy a halott lelke ne árthasson az élőknek.