Zászlóanya. Nemzeti szín. Szent ereklye.
Az 1848–1849-es szabadságharc idején Szabolcs vármegye főispánja, kormánybiztosa gróf Degenfeld Imre, ő irányította és szervezte a helyi nemzetőrséget.
A zászlót felesége, Beck Paulina készítette a komornájával, 1848-ban. Őt kérték fel ugyanis a zászlóanyaságra. A zászlószalagok kézimunkával készült hímzések. Az ünnepélyes zászlószentelésről azt jegyezték fel: „…mily megható volt egyszerűségében is, midőn a honleányok egyik gyöngye, gróf Degenfeld Imréné, a bevégzett egyházi szertartás után a felavatott zászlót könnyek közt nyújtá tartójának, mily magasztos volt midőn a harczkész ifjak és korosabbak ajkairól elhangzék a Szent eskü: ’vérünket és életünket e zászló alatt hazáért, királyért, e nemzet szabadságáért’.”
A zászlóalj részt vett az isaszegi, a budavári és a komáromi csatákban is. A szabadságharc eleste után – bár besúgók figyelték és veszély fenyegette őket, de – a zászlót titokban hazacsempészték, hogy – ígéretük szerint – visszaadják azt a grófnénak. Sokáig a család őrizte, majd a levéltárba került. 1948-ban egy kiállításra adták kölcsön Budapestre, ahol elkeveredett. 1984-ben került elő váratlanul, ekkor talált újra haza.