„Nem henyél az idő.” Modernség.
Mikszáthot sokáig – novellái és regényei alapján – elsősorban a vidéki Magyarország, a széteső dzsentrivilág mesteri ábrázolójának tartották. Mára árnyaltabb elemzések mutatnak rá, a teljes életműben – óriási terjedelmű publicisztikájában, kései regényeiben – emellett legalább ilyen hangsúlyosan jelenik meg a nem szeretett, de sajátos módon polgáriasodó magyar élet és a hirtelen gyorsasággal urbanizálódó magyar főváros világa is. Az utóbbi néhány évtizedben az oralitás felől érkező nyelvezete vagy a minden bizonyosságot relativizáló tér- és időábrázolása alapján (pl. az időből való kiesést, a gyorsuló vagy lelassult idő ábrázolását) mutatják ki modern jellemzőit.
A mindig hordott, idő-mutató órája lánca egyik végén, rugós karikára fűzött egykrajcáros, összecsukható kiskés és teleszkópos pipaszurkáló. A lánc másik végén rugós nyelvvel záródó medalion, amelynek mindkét oldalán Mikszáth egy gyermekének arcképe. A pipaszurkálón bevésés: „Mikszáth Kálmánnak Tisza Lajos”.
A Dugonics Társaság 1909-ben Mikszáth Kálmán 40 éves írói munkásságának ünneplésére portrét festetettek róla és fémből készült, arcképével díszített művészi plakettet készíttetett.
A Dugonics Társaság ajándéka Mikszáth Kálmán 40 éves írói jubileumára.
