A Keszthely-Fenékpusztai római kori erőd területén az avarok fennhatósága alatt tovább élt a korábbi, római keresz-tény népesség egy része, de más, menekülő és a Balkán felől érkező, sőt még germán csoportok is letelepedtek itt, és virágzó, gazdag kultúrát teremtettek.
A félhold alakú, arany függőpár és egy aranyozott felső részű, ezüst ruhatű az erőd belsejében, a gabonaraktár (horreum) közelében talált, 6. század végi–7. század eleji, egyik leggazdagabb sírból került elő, amelybe egy kislányt temettek. A kabátszerű felsőruhát, kendőt összefogó, BONOSA (a korban ismert női név) feliratú tű, mely a nemzetközi régészeti adatbázisokban is szerepel, és a 2×7 g súlyú fülbevaló bizonyíthatóan bizánci ötvös műhelyének remeke. Egyetlen ilyet ismerünk még Bólyból, a többi hasonló csak kimunkálatlanabb, helyi utánzat.
A függő középső, ornamentikus díszítésének két oldalán egymással szembe forduló pávák alakja vehető ki. Ez az antikvitás szimbolikájában a halhatatlanságot jelképezte. Mindkét aranytárgyat évtizedeken át használhatták, hiszen meglehetősen kopottak, és keletkezésüket is korábbra teszik a tudósok.