A két, nyakláncra fűzhető aranyfüggő egy tíz sírból álló, családi temető majd 4 méter mély kamrasírjában pihent év-századokon át. Az ékszereket egy fiatal, az elithez tartozó, germán nővel temették el. Bár a sírt valamikor régen kifoszthatták, több értékes tárgyat a rablók hátrahagytak.
A függőket kimagasló szakértelemmel készítették, gyöngydrót keretbe fogva, rekeszeit berakásos, cloisonné technikával kétféle színű, gránát féldrágakövekkel, üvegbetétekkel ékesítették. Nem csak Pannóniában alkalmazták ezt az eljárást, hanem pl. a Baden-Württemberg-i Hüfingen germán temető leleteiben, az itáliai Cividale del Friuli 7. századi, S alakú, lombard brostűjének díszében is ezt a rekeszzománcos módszert használták és más német területen is ismert: például az aacheni dóm kincstárában őriznek egy ereklyetartó-szekrényt, egy ún. Lothár-keresztet és egy evangéliumos könyvet, előrészükön hasonló megoldással éltek a kor ötvösművészei.
Érdemes kis időt szánni arra, hogy a medálokon felfedezzük az elsőre nem könnyen kivehető emberi arc- és/vagy többféle állatábrázolás alakjának körvonalait.