Project Category: Képzőművészet

Dósa Géza (1846–1871) a marosvásárhelyi ismert művészek sorába tartozik. A külső elvárásoktól és hatásoktól megszabadulva, impresszionisztikusan laza, hangulatos, bensőséges családi életképek és portrék sorozatát alkotta meg.

Bethlen Gábor (1580–1629) fejedelemnek Marosvásárhelyen valóságos kultusza alakult ki. Az üvegfestményen a növényi és geometrikus mintákkal keretezett mellkép alatt a fejedelem neve, a feje fölött pedig a Pro lege et grege jelmondat (A törvényért és a népért.) olvasható.

Ács József (1914–1990) festőművész örökösen kísérletező alkotóként volt ismert a vajdasági magyar képzőművészetben. A háború utáni Jugoszlávia első művésztelepének megalapítója Zentán és Topolyán.

Feszty Árpád olajképe a honfoglalás döntő csatáját ábrázolja. A Komáromhoz közeli Ógyallán született festőművész alkotása, Komárom vármegye megbízására készült a megyeháza díszterme számára.

Barátja, Erdély Miklós építész, író úgy emlékezett rá: Kondor „végtelen távolságban helyezkedett el a pillanatnyi magyar képzőművészeti közízléstől.[…] az volt a nagy találmánya, hogy azt mondta, ha […] Leonardo nem reakciós művész, akkor én úgy rajzolok majd ezeknek, mint a Leonardo da Vinci […] A Barcsay anatómiakönyvében voltak ilyen precíz, finom rajzok […] Mindezek az...

Vasarelynek (1906–1997) az 1960-as évektől kirobbanó világhíréhez vezető út nem volt rövid. Fiatalon festészetet és orvostant hallgatott. 1929-ben a Bortnyik Sándor vezette budapesti Bauhaus- és reklámgrafikai műhelybe járt, ahol tipográfiai, grafikai, plakátmű-vészeti, színpad- és filmművészeti gyakorlatot is szerzett. 1930-ban telepedett le Párizsban. Reklámgrafikusi munkája mellett festett. A kezdeti figuratív időszakával 1947-ben számolt le. Mindinkább a...

Szőnyi Istvánt (1894–1960) Szomory Dezső a Duna költő-jének nevezte. 1923-ban költözött Zebegénybe, mert anynyira magával ragadta a Duna mindig változó világa. Itt rendezte be műtermét, mely ma is megtekinthető a Szőnyi Emlékmúzeumban. Kevesebben tudják, de nem csak tájképeket festett, hanem figurális kompozíciókat is, melyeken izgatta, hogy az anyag testi mivoltának hangsúlyozása miként dolgozható össze a...

Egry József (1883–1951) a magyar tájképfestészet kifejező látványfestője, a legszubjektívebb és leglírikusabb festő-ink egyike. Már az 1920-as években izgatta a fény, a víz, a nap természet-átalakító erejének megfestése. Péter András szerint: „Képei […] minden képszerűségük ellenére is sohasem ábrázolások, hanem lírai látomások. […] A Balaton világa, a tó víztükre párás fényeivel, a part, a nádas...

Holló László (1887–1976) úgy emlékezett szülővárosá-ról: „Innen vittem magammal szeretteimnek s Félegyháza szorgalmas parasztjainak, kofáinak, játszótársaimnak mozdulatait s mindig megújuló emlékeit. […] Rögös utamon […] a legnagyobb örömöm az volt, ha e drága emlékekből napfényből, ragyogásból valamit is vissza tudtam adni képeimen.” Erős szociális érzékű művészete, mely a dolgozó ember nehéz munkáját jeleníti meg, rokon...

„Domb. Papír. Szén. Mozdulat. Szignó. Domborzat. Nyom. Me-redély. Borzongás.” – összegezte élményét Nádas Péter a művész első megismert munkájáról. Nagy István (1873–1937) egész életében szűkölködött, sokszor a festészethez szükséges anyagra sem telt neki. Nagyon eredeti, máshoz nehezen hasonlítható művészete. Nem ismerik eléggé, de például Kosztolányi Dezső 1923-ban nagy lelkesedéssel írt róla a Nyugatban: „Feketével, fehérrel,...