Mizsur Anitta

Erdélyi magyarként részt venni egy, a teljes magyarságot átkaroló kulturális kezdeményezésben, szívmelengető és egyben hihetetlenül motiváló is. Tasnádon születtem és tanultam egy darabig, majd Kolozsváron végeztem régész szakon. Kutatásaim során és az ásatásokon is többségében a középső bronzkorral foglalkoztam. Néhány év tanítás után az 1892-es alapítású, aradi Ereklyemúzeumba kerültem, ahol az 1848-49-es forradalom ereklyéit gondoztam. Aradon magyarként, a több, mint 100 éves múltra visszatekintő múzeumban dolgozni egyszerre jelentett kihívást, feladatot és nehézséget is. Mindennek következtében bármennyire is a szívemhez nőtt Arad, a tárgyanyag és a város történelme, szinte azonnal igent mondtam a Magyar Géniusz nyújtotta lehetőségre.

Korábban is végeztem kapcsolattartási és szervezői munkát, hozzám ez éppúgy közel áll, mint a régészet. Mindamellett, hogy dr. Végh Katalin projektvezető munkáját segítem, tartom a 67 múzeummal a kapcsolatot és a csapat szakmai résztvevői között összekötő és koordináló szerepet látok el. Nekem lételemem, hogy emberek között legyek, emberekkel foglalkozzak és hogy változatos feladataim legyenek. Mindezt megtaláltam ebben a szerepkörömben, ráadásul egy olyan projekt missziójában, amihez büszkén és örömmel adom a nevem. Ha Arad más lehetőségeket tartogatott volna számomra, a 13 aradi vértanúval mi is megpályáztuk volna a tárlatban való részvételt, mert személy szerint nekem ők jelentik a géniuszt.