Mesél a múlt
A 2015-ben Nagyernyében feltárt 70 síros gepida kori temető Erdély jelenleg ismert legnagyobb temetője ebből a korból. Az itt megfigyelt temetkezési szokások és a sírok mellékletei a Kárpát-medence népvándorlás kora szempontjából is jelentősek. A lelőhely tudományos feldolgozását, valamint bemutatását és népszerűsítését a marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum önerőből nem tudta volna megvalósítani, ehhez a Magyar Géniusz Program biztosította az intézmény számára a szükséges anyagi keretet, így születhetett meg a GEPIDAE. A Maros völgye a kora népvándorláskorban című régészeti kamarakiállítás.
Az úgynevezett népvándorlás kora általában a Kr. u. 4. század végi kelet-európai hun terjeszkedést követő időszakot jelenti, amelyet tömeges migrációs hullámok jellemeztek, elsősorban a késő Római Birodalom területére. Ez a válságokkal és háborúkkal teli, összetett és viharos időszak az antik világ végét és a kora középkori európai államok megszületését hozta, amelyek a későbbi, középkori világ alapját képezték. Attila Kr. u. 453-ban bekövetkezett váratlan halála után a politikai helyzet alig néhány év alatt drámaian megváltozott. Az alárendelt népek egy része Ardarik, a gepidák királya vezetésével kihasználta az Attila fiai közötti hatalmi harcot, és fellázadt ellenük, és sikerrel legyőzte őket. A hunok a Fekete-tenger északi partvidékére menekültek, a Kárpát-medencei hun birodalom pedig megszűnt létezni. Helyette kisebb, egymással versengő germán királyságok jöttek létre, amelyek többsége rövid életűnek bizonyult. Ezen újonnan alakult államok közül a Gepida Királyság volt valamivel erősebb és tartósabb. Az 5. század második felétől kezdve a gepidák uralták a Tisza-vidéket és Erdélyt. Az utolsó gepida királyt, Kunimundot 567-ben egy csatában megölték, a királyság területét pedig az avarok foglalták el. Ezek az események egy új, hatalmas birodalom, az Avar Kaganátus megszületéséhez vezettek, amely a 8. század végéig uralta a Kárpát-medencét.
A Maros Megyei Múzeum által feltárt 70 temetkezés alapján a nagyernyei temető a korszak nagy sírszámú temetői közé tartozik nem csak Erdélyben, hanem a Kárpát-medencében is. A „klasszikus” hun és a kora gepida korban többnyire a magányos sírok és kis sírcsoportok jelentik a jellegzetes temetkezési formát a Közép-Duna vidéken, nagyobb sírszámú temetők csak elvétve ismertek. A temetkezési szokásokra vonatkozó megfigyeléseink, például a koporsós temetkezésekre vagy sírbolygatásokra vonatkozók, mindenképpen új adatokkal gazdagították a korról alkotott ismereteinket. A temető sírjainak valamivel több mint egyötöde esetében koporsó nyomai is megfigyelhetők voltak. A 43. sír kivételével a nagyernyei temető összes temetkezése bolygatott volt. A másodlagos sírfelnyitás széles körben elterjedt jelenség volt Európa népvándorlás és kora középkori temetőiben. A temetőből előkerült sírmellékletek nemcsak tudományos szempontból voltak jelentősek, hanem esztétikai értékük indokolta a kiállítás megvalósítását és ezeknek a tárgyaknak a bemutatását a szélesebb közönség számára is. A 70 feltárt sírból 20 tartalmazott gyöngyöket, de a rendkívül magas sírfelnyitási arány miatt feltételezhető, hogy ez a szám eredetileg nagyobb volt. Mindössze kettőből került elő fibula, mely kabócát utánzó ékszerek a hun korban és a közvetlenül azt követő időszakban népszerű viseleti tárgynak számítottak főként a nők és gyerekek körében. A sírokban továbbá tűket, karpereceket, gyűrűket, fülbevalókat, csatokat, ritkábban fegyvereket és használati tárgyakat (fésűk, kések, orsógombok), kerámia- és üvegedényeket találtak a szakemberek.
A most megnyílt kamarakiállítás a Maros völgyének kora népvándorláskorába kalauzolja a látogatót. Központi témáját e temető, s annak sírmellékletei képezik, de helyet kapott a bolygatatlan női sír múzeumi rekonstruálása, valamint a nagyernyei leletekkel egyidős, szintén 2015-ben feltárt marosszentgyörgyi hun jegyeket mutató részleges lovas temetkezés és mellékleteinek bemutatása is. A gepida kor és a két lelőhely kronológiai kontextusának jobb megértése végett a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum jóvoltából a Maros völgyéből származó korábbi (pl. a marosszentannai gót temetőből), egyidős (malomfalvi, csapói) és későbbi (mezőbándi kora avar kori) leletek is megtekinthetők. A 20. század első felében a régióban zajló régészeti ásatások leletanyaga a korra jellemző módon a kolozsvári múzeum gyűjteményébe került. Ezeket a rendkívüli történelmi és esztétikai értékű népvándorláskori leleteket a marosvásárhelyi és Maros megyei közönség eddig még nem tekinthette meg. Az alkotók emellett fontosnak tartották, hogy a látogatónak lehetőségre nyíljon „bejárni”, megismerni a kiemelt és központi témaként bemutatott nagyernyei és marosszentgyörgyi leleteket közvetlenül megelőző és azokat követő időket is.
Az egyetlen teremben berendezett kamarakiállítás első három tárlója a 69 nagyernyei bolygatott sír sírmellékleteit tartalmazza: az első kettő az ékszereket, a harmadik a használati tárgyakat és kerámiát. A negyedik tárlóban tekinthető meg a rekonstruált bolygatatlan női sír. A következő a marosszentgyörgyi gepida kori hun férfi arcrekonstrukcióját tartalmazza, majd ezt követi a magát a sírt rekonstruáló tárló. A kiállítást ezen a részen a népvándorláskor kronológiáját és főbb eseményeit bemutató pannó tagolja, majd a következő három tárlóban előbb a két korábbi lelőhelynél korábbi, szintén a régióban feltárt marosszentannai gót temető két sírjának ékszer- és edénymellékletei, majd a malomfalvi és maroscsapói gepida kori leletek (rendkívüli ötvösmunkára valló ékszerek és használati tárgyak), végül pedig a gepida kor utáni, mezőbándi avar kori leletek (ékszerek, edények, stb.) láthatók. A kiállítás utolsó egységét a Kárpát-medence főbb népvándorláskori lelőhelyeinek tematikus térképe képezi. A látogató a tárlókhoz tartozó három nyelvű (román, magyar és angol) pannók segítségével tudhat meg többet a tárgyak kontextusáról, sajátosságairól.
Az alkotók a gyerekekre is gondoltak, így egy kisebb helységben a korhoz is részben kötődő egyéni múzeumpedagógiai foglalkozásokra (origami, puzzle, színező) van lehetőségük. A kiállításban minden tárlón egy QR-kód található, amelyet beolvasva újabb információk birtokába juthatnak a látogatók.