A hagyományt követve a Savaria MHV Múzeum tagintézményei 2022-ben is kiállítássorozattal lépnek a közönség elé, melynek középpontjába az 1968–1975-ös évek hazai kultúrpolitikáját, a „3T” (tiltott, tűrt, támogatott) időszakát állították. A sorozat a TeTT címet viseli, egyértelműen utalva a „3T” időszakára. A Megtört progresszió című tárlat a magyar alkotóművészet területén 1968 után berobbanó progresszív művészek alkotásain keresztül mutatja be a méltán „aranykornak” nevezett időszakot.

Az „új gazdasági mechanizmussal” együtt járó társadalmi nyitás az 1960-as évek végén és a ’70-es évek legelején szinte felrobbantotta a magyar művészeti életet. A „helsinki békefolyamat” jegyében is nyitó hatalom rövid gyeplőn, de engedte a kibontakozó új művészetet, sőt némileg támogatta is a kezdeményezéseket. Abban a pillanatban azonban, amikor – akár tévesen, akár joggal – azt érezte, hogy a művészek ellene dolgoznak, közbelépett, és közvetlen vagy közvetett eszközökkel ellehetetlenítette a próbálkozásaikat.

A Megtört progresszió című kiállítás nyolc év hazai történéseit és művészeti törekvéseit tekinti át. Bemutatja azokat politikai és társadalmi folyamatokat, amelyben a magyar progresszió megszületett, végigköveti az új művészeti utak sorsát, amelyek – sajnos szinte kivétel nélkül – elhaltak, vagy alkotóik elhagyták az országot. A rövid „virágkor” azonban nem múlt el nyomtalanul, hiszen a „hivatalos” kultúra is megváltozott. A hatalom megértőbb nem, de óvatosabb lett, és számos, a progresszióban induló művészt beemelt a támogatott kultúra körébe. 2022-ben lesz 50 éve, hogy megjelenhetett Magyarországon is a Syrius zenekar Ausztráliában felvett, a műfajra és az évtized alkotóművészeire is óriási hatást gyakorló Devil’s Masqurade című nagylemeze – a kiállítás a zenekar előtt is tiszteleg.

A kiállító tér falaiból kiemelkedve kétoldalt fut végig a nyolc év kulturális eseményeinek idővonala. Itt a magyar és nemzetközi alkotások sorából látható az egymásra ható művészeti ágak egyetemessége, függetlenül attól, hogy az a szabad Nyugaton, vagy a vasfüggönyön innen jött létre. Az idővonal egyes helyein a progresszív rock kiemelkedő alkotásaiba hallgathatnak bele a látogatók. Az idővonal előtt és után a korszak politikatörténetének rövid, átfogó ismertetése kapott helyet.

Kiállításban két kisebb helyiséget is kialakítottak az alkotók: az egyikben rockzenei koncertfelvételeket vetítenek egy egyetemi KISZ-klubot megidézve (a műegyetemi Bercsényi Kollégium mintájára, a padlón ágymatracokkal), a másikban – szintén televízión – nézhetők a Balázs Béla Stúdió rövidfilmjei és Mészáros Márta Szép lányok, ne sírjatok című filmje.

A tárlat hatáselemei közé tartozik az, hogy a korszak kultúrirányításáért felelős MSZMP politikus, Aczél György mindenütt megjelenik, ahol felelős volt a lehallgatásokért, megfigyelésekért, betiltásokért. Ilyenkor az ő mosolyogva figyelő alakja jelenik meg a tárgyalt téma fölött a mennyezeten. Másik látványelem a korszak főszereplő és még élő művészeinek portré-sorozata, egykor és ma. A fűrészfogas kollázs-szerűen kialakított fal túloldalán az 1968-as táncdalfesztivál színpadképe (Korda György énekel) és az 1973-as május 1-jei tabáni koncert (70 ezren hallgatták az LGT-t, Syriust és Minit) képének ellentéte látható.

A kiállításban bemutatott művészeti alkotók, csoportok és műhelyek

Kex és Mini

A költői színvonalú szövegeket éneklő, társművészeti akciókkal is élő Kex zenekar rövid idő alatt hatalmas népszerűségre tett szert, elsősorban értelmiségi körökben. A Kex a gúny eszközével is élt, szövegei erősen „áthallásosak” voltak, ezért üldözni kezdték, frontemberüket fizikailag megtörték és a zenekar feloszlott. A jazzes blues-rock zenét játszó Mini zenekar – értelmiségi körökben – a legnépszerűbbek egyike volt idehaza. Bartók feldolgozásaik nem kerülhettek hanglemezre. A ’70-es évek második felében a megélhetés érdekében a könnyebb muzsika irányába mozdultak el.

Syrius és Rákfogó

A Syrius jazz-rock együttes világszínvonalú zenét játszott, ám legendás ausztráliai turnéja után (ahol azonnal nagylemezt is készítettek velük) sem kaptak semmilyen lehetőséget idehaza, csupán egyetemi klubokban zenélhettek. Rádiófelvételeik ugyan vannak, de élő koncertjüket a rádió három perc után lekeverte. Újabb ausztrál turnéjukat, csakúgy, mint amerikai meghívásukat a kommunista hatalom nem engedélyezte, a zenekar legendás felállása feloszlott, a későbbi formáció pedig csak árnyéka volt a korábbinak.

A Rákfogóban a Syrius kiemelkedő szólistái játszottak fiatal jazz-zenészekkel (Szakcsi Lakatos Béla, Kőszegi Imre és Babos Gula), ők a fúziós jazz legújabb trendje szerinti zenét játszották, szintén világszínvonalon. A Rákfogó karrierjének is a Syrius elfojtása vetett véget.

Táncház-mozgalom és fúziós zene

Az 1972-ben induló mozgalom hatalmas sikert aratott, Sebő Ferenc, Halmos Béla és Novák Ferenc nyomán táncházak sora alakult meg és visszafordíthatatlanná tette hazánkban a népi kultúra reneszánszát. Ez talán az egyetlen eleme korszakunk progressziójának, amely fenn tudott maradni. Sebőék 1973-ban a Syriussal együtt készítették az egyik Balázs Béla Stúdió filmjét, évtizedekkel megelőzve a fúziós világzenét.

Jazz, jazz-pantomim

Köllő Miklós vezetésével a Dominó együttes táncszínházi produkciókat készített és adott elő országszerte, egzotikus természetközeli helyszíneket keresve. Jazz muzsikusok (Gonda János, Interbrass) improvizációs zenei hátteret adtak az előadásokhoz, ezzel a produkciók összművészeti akciókká váltak. Köllő színháza azonban semmilyen anyagi támogatást nem kapott, így teljesen marginális helyzetbe került.

V ’73

A trió komolyzenei feldolgozásokat játszott rockzenei átköltéssel – a brit The Nice, az Emerson, Lake and Palmer mintájára és a csehszlovák Collegium Musicumhoz hasonlóan. A kiváló hangszeres zene rétegzene maradt, hanglemezt nem készíthettek (felvételeik csak 2020-ban jelentek meg), feloszlottak, tagjaik populárisabb zenét játszottak a későbbiekben.

Mozgó Világ és FIJAK

A KISZ alkalmi művészeti kiadványa volt, mindössze hat számot élt meg négy év alatt. A későbbi rendszeresen megjelenő periodikával együtt művészi életutak elindítója, első fóruma volt. A Mozgó körül kialakuló értelmiségi szimpátia miatt „veszélyessé vált”, ezért többszörös átszervezés után, már a ’80-as évek elején a teljes szerkesztőséget leváltották. A Fiatal Írók József Attila Köre azért alakult 1973-ban, „hogy ne történjék semmi” (Hubay Miklós írószövetségi elnök). A fiatalok – akik később a magyar irodalom legjelesebbjei lettek – a Mozgóban indultak el.

Egyetemi Színpadok (ELTE, Szeged)

Szegeden a Paál István vezette „társulat” 1970-től nemzetközi sikereket is elért a hatalom és társadalom viszonyát vizsgáló-elemző előadásaival. Az avantgarde színház és vezetői ellen 1974-ben vizsgálatok indultak, a már korábban is „betiltott” Paált beemelték a mainstreambe (de persze nem Budapesten, „csak” Pécsett, Szolnokon, Veszprémben alkothatott).

Az Universitas (ELTE) Budapesten elsősorban Ruszt József frissen végzős színművészetis rendező irányításával ért el nemzetközi sikereket is. Az előadások egyre inkább politizálóvá váltak, ahol a hatalom arcváltozásait mutatták meg. Ez sok volt, 1974-ben ezt a társulatot is szétzavarták.

A Pécsi Csoport és a „tulipános házak”

A csoport vezetője Csete György és Makovecz Imre ebben az időben indította el a magyar organikus építészetet. Csete orfűi forrásháza megvalósult és ekkor kezdték el Makovecz első monumentális alkotása, a sárospataki művelődési ház építését is. Csete pécsi csoportjával tervezte és kezdte meg a magyarországi panelépítészet családbaráttá tételét a paksi atomerőmű lakótelepen. Major Máté erős pártnyomással „szakmai” vitának álcázva a folyamatot leállíttatta és az építész csoportot szétzavarták.

Képzőművészet

Iparterv csoport és a magyar neoavantgarde

Az Iparterv Budapest-belvárosi irodaházában kiállító fiatal művészek (Keserű Ilona, Maurer Dóra, Bak Imre, Baranyay András, Hencze Tamás, Lakner László, Szentjóby Tamás, Perneczky Géza, Erdély Miklós) a magyar neoavantgarde megindítói voltak. Ők szerveztek először képzőművészeti kiállítást „nem hivatalos” kiállítótérben (egyetemi kollégiumokban, klubokban), kiváltva ezzel a kultúrirányítás haragját. Az ellenőrzés nélküli kiállításokat betiltották, a művészeket megfigyelés alá vonták. A csoport rendkívüli hatású volt a későbbiekben. Követőik kiállításait is (pl. Altorjai Sándorét) betiltották.

Kápolna-tárlatok Balatonbogláron

Galántai György 1968-ban indította el a „hivatalos” művészetirányítást megkerülve kápolna-tárlatai szervezését. A szabadság érzete mozgalmat indított el az avantgarde alkotók körében, ez pedig már sok volt: 1971-től kezdve sajtótámadások érték őket, majd ’73-ban be is zárták a happeningeknek is otthont adó művészeti műhelyt, az alkotókat pedig üldözni kezdték.

Hamar József/HírlevélPlusz