„Maradok Tisztelettel…” és „Elvtársi Üdvözlettel…”
November 7-én megnyílt a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum „Maradok Tisztelettel…” és „Elvtársi Üdvözlettel…” című vadonatúj tárlata. A megnyitóra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján került sor, ezzel a dátummal is utalva a tárlat témájára.
A most megnyílt kiállítás témájának egyes elemei a korábbi tárlat vitrinjei mögött megjelentek, de kifejtésre nem kerültek. A jelen kiállítás lehetőséget ad arra, hogy egy kicsit mélyeben beleáshassuk magunkat a korszak kiemelt történéseibe és megidézve azt bele is helyezzük magunkat egyes helyzetekbe. A 20. század második fele, illetve maga a 20. század a generációs emlékezet miatt, de mindinkább a publikált történelem terjedelme következtében egy nagyon tartalmas és intenzív időszakát fedi le az emberiség történetének. Sorsfordító hatásai a jelenkort kikerülhetetlen módon meghatározzák, annak ellenére, hogy a maga mögött hagyott kérdőjelekre a választ az utánunk jövő nemzedék valamelyikének kell megválaszolni. Történelmi távlatokban visszatekintve nehéz objektív módon megfogalmazni a hatását, levonni a konklúziókat. Lassan „kikopunk” abból a nemzedékből, akik még formálták és aktívan megélték a 20. század második felét. Most még megadatott a lehetőség arra, hogy kérdezzünk, hogy véleményt alkossunk úgy, hogy nem a mások által megfogalmazott mondatokon keresztül lássuk ezt a számunkra távolodó világot. Az ifjoncok, diákok, fiatal felnőttek számára végre elindulhat egyfajta kötelezettségek nélküli eszmecsere, tudásáramlás. A kiállítás megnyitóján megjelent szép számú érdeklődő életkori összetétele jelezte, hogy az idősebb emlékezni vágyó közönség számára hiánypótló a fiatalabbak részére pedig párbeszédet generáló kiállításról beszélhetünk.
„Létrehozásával az elsődleges célunk az volt, hogy az utolsó két teremmel lezárjuk a kronológiai sorrend által felállított helytörténeti vonalunkat. Azt szeretnénk, hogy a látogató, aki megtiszteli intézményünket és ellátogat az állandó kiállításunkba, egybefűzve lássa ennek a településnek a történetét” – mondta el Nagy Zsolt történész, a kiállítás kurátora.
A Hajdúsági Múzeum adattári és könyvtári gyűjteménye jelentette a kiállítás hátterének számító tudományos kutatás alapjait. A gazdag helytörténeti tárgyi gyűjteményből szemezgetve kerültek kiállítva a korszak hangulatát megteremteni kívánó feldolgozott emlékek. A múzeum maga a 20. század elején alakult és a nemzeti történelmünkkel együtt lélegezve élte meg a közel 100. évfordulóját. A jövőre centenáriumi fennállását ünneplő intézmény immár teljesen megújult állandó kiállítással széles rálátást biztosít a helyi néprajzi és történelmi értékekre és ezt a két műveltséget összefűzve kapcsolja össze a jelent a múlttal.
Így emlékszik vissza Nagy Zsolt az alkotói folyamatokra: „A most megújult két terem kiállítási anyagának összeállítása során ezt a hangsúlyos kapcsolódási pontot vettük figyelembe. Az előző tárlatban nem esett szó a helyi zsidó lakosság kálváriájáról, nem volt kiemelve a városnak a második világháborúban betöltött regionális szerepe és nem tudta bemutatni azokat az átmeneteket, változásokat, amelyek ebben a korszakban oly intenzíven és viszonylag sűrűn megtörténtek. Az új kiállítás a vitrin mögé „rejtett” tárgyi, illetve dokumentum anyagával és kiegészítve a vezető szövegével megpróbálja alaposabban bemutatni az elmúlt időszakok történéseit. A tárlat odafigyel a hétköznapi emberre, akinek az élete és halála sokszor csak számadatok formájában jelenik meg a történelemkönyvek lapjain. A termek és a vitrinek közötti kapcsolatot a korabeli képeslapok és levelek végén megjelenő aforisztikus záradékok „közhelye” jelenti. „Maradok Tisztelettel…” egy olyan korszak záró akkordja, amely már az utolsó állomásnak volt tekinthető a modern korba való tényleges (szellemi és erkölcsi) átmenet határán. Az „Elvtársi Üdvözlettel…” c. kiállítási rész lefedi a modern kori emlékezetünk teljes spektrumát. A traumák, amelyek családok és egyének életét alakította és alakítják a mai napig is főleg ebből a korszakból maradtak meg örökül. Fontos, hogy szembenézzünk velük és választ kapjunk arra, hogy miből is gyökerezhetnek.”
A látogatók beleélhetik magukat abba a szituációba, amikor a gettósítás alkalmával egy meghatározott méretbe és formába kell „beleerőszakolni” egy élet féltve őrzött emlékeit. A kofferből kikandikáló játékmackó, vagy a szekrényre kihelyezett apró zakó a visszajelzések alapján mély nyomott hagy a látogatókban. A „rendezett káosz”, ahogy a kiállítás megvalósítása során utaltak erre a részre, kellő alázattal és tisztelettel próbál megemlékezni az egykori zsidó lakosságról. A kurátor által kiemelt másik részt a rendszerváltozást megjelenítő sarokrészlet adja. A feketével áthúzott utcatáblák nyomasztó tömegével szemben egyfajta megnyugvást jelent az eléjük helyezett hirdetőoszlop plakátjainak reményteljes szövegét olvasva megállni és megpihenni.
Nagy Zsolt elmondása szerint a legizgalmasabb részét a kiállításra való felkészülésnek a válogatás jelentette. A gazdag fotógyűjteményt átnézve sok ismerős hely és arc tűnt fel, amik fel is kerültek a kiállításban helyet kapott kijelzőre. A munkatásaknak az egykori pártházban berendezett könyvtár falai között töltött, energiavészhelyzet miatti kényszerű időszaka sem telt el tétlenül. A kazánházban rábukkantak a helyi munkásőrség és KISZ bizottság által egykor használt vörös csillagos zászlórúdra. Kabátjaik pedig még az MSZMP által beleltározott és megjelöl fogasokon nyugodva várták a munkaidő végét.
„Ez is azt erősítette meg bennünk, hogy kötelező a 20. század vészterhes korszakainak eseményeit feldolgozni és bemutatni a nagyközönség számára. Jelentsen ez a kiállítás egyfajta mementót és egyben nosztalgiát, estlegesen elrettentő példát, vagy csak egy tanulási folyamat egy állomását… bármit is a leendő látogatók számára, reméljük örömmel és kellő kíváncsisággal érkeznek a Hajdúsági Múzeumba. Mi várni fogjuk őket!”
Fotó: Horváth Tamás