Ki a cívis? Mi a cívisváros?
Nem egyértelműen deklarált választ ad e kérdésekre a debreceni Déri Múzeum vadonatúj Cívisek világa című tárlata, hanem inkább abban segít, hogy a látogató a tárlat hatására maga adja meg a válaszokat.
A Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégiuma által kiírt pályázat lehetőségét megragadva a debreceni Déri Múzeum létrehozta vadonatúj, 250 négyzetméteren helyet kapó, helytörténeti kiállítását Cívisek világa címmel. A cím nem véletlenül utal Balogh István azonos című monográfiájára: annak alapállításaira épül, s azok témáit járja körbe. A kiállítás hét fejezetre bontva meséli el a cívisváros történetét, melyek határait kronologikus és tematikus választóvonalak mentén húzták meg az alkotók. Fontos szempont volt, hogy a Déri Múzeum sokrétű gyűjteményi struktúráját reprezentálják, és eddig kiállításon nem szereplő tárgyak is helyet kapjanak a tárlaton.
„A város, ahol élünk, meghatározza életünk szinte minden fontosabb mozzanatát. S nemcsak a jelenkori város, amit minden nap látunk, hanem az is, amit nem láthatunk, az elmúlt idők városa(i). Furcsa, kicsit borzongató belegondolni, hogy a házunk, a kedvelt bevásárló központunk vagy gyermekünk mai iskolája helyén valamikor temető, templom, vagy valamely neves vagy névtelen ember háza állt. Velünk vannak e láthatatlan város neves alakjai és névtelen figurái is, akiket talán csak töredékes történetek, anekdoták vagy a személyes emlékezet tart számon. A Magyar Géniusz program lehetőséget adott arra, hogy újragondoljuk állandó helytörténeti kiállításunk egy részét, s úgy mutassuk meg a város történetének jeles alakjait és eseményeit, hogy a helyi lakosokban érdeklődés ébredjen a város múltja és azon személyiségek iránt, akik messze földre elvitték a város hírét, akik megőrizték a várost, akik fejlesztették, csinosították, akik nem csak lakhatóvá, hanem élhetővé is tették, s akik örökül hagyták a számunka” – mondta el Lakner Lajos, a tárlat szakmai felelőse, a múzeum tudományos igazgató-helyettese.
A kiállítás tervezése során a szakemberek nem voltak restek a fenti kérdést feltenni a Debrecenért a mindennapokban aktívan dolgozó személyeknek. Fontosnak tartották ugyanis megtudni, miként gondolkodik erről a város vezetése, a jelentősebb történelmi egyházak debreceni vezetői, újságírók, divattervezők, színészek, a kultúra, az oktatás jeles helyi képviselői. A beszélgetések, melyeket a kiállításban is megtekinthetnek a látogatók, évtizedes mementója lesz annak, hogy a 21. század első évtizedeiben élő jeles debreceniek hogyan vélekednek a cívisségről, a debreceniségről.
A kiállítás egységei
A Föld című egységben Debrecen mezőgazdasági és népi hagyományait dolgozták fel, néhány emblematikus tárggyal. A cívis gazdálkodás alapja a föld volt, minden ebből indult ki és ezzel függött össze. Magában foglalja egyfelől a föld megmunkálását, másfelől a földbirtoklás formáit is. Közhely, hogy Debrecenben minden NAGY, (Nagyerdő, Nagytemplom, Nagyállomás), ez a „nagyság”, a cívis gazdaságokra is igaz. A hatalmas pusztai legelők és a viszonylagos földbőség hatással van a gazdálkodás léptékére. Szemléletesen utalnak erre az átlagosnál nagyobb méretű használati tárgyak. Ez a nagyobb lépték lehet a magyarázata a cívis gazdaság mozdulatlanságának és a belterjességre való törekvés hiányának is. Kiállításunk elején ezt igyekszünk bemutatni, helyet adva a szőlőtermesztés hagyományának is.
Itt kaptak helyet a Megmaradás városa és a Szabadság ára címekre keresztelt egységek is. A 16–17. századi Debrecent, mint a minden nehézség ellenére is megmaradó várost ismerhetjük meg a reformáció jeles képviselőin a várost sújtó tűzvészeken és a gazdasági megújulást biztosító céheken keresztül. A három részre szakadt Magyar Királyság idején a fennmaradás egyik fontos záloga a hatalmak közötti, a város önállóságát biztosító óvatos, lavírozó politika volt, a nehézségek és bajok utáni gazdasági innovációt pedig a protestáns hivatásetika, a cívis mentalitást is determináló, vagyonhoz szükséges céhes munkamorál biztosította. Külön teret engedtek annak elbeszélésére, hogyan vált Debrecen a Kálvinista Rómából együtt élő felekezetek városává.
Rakovszky Dániel városi főbíró, egész életművével mutatott példát arra, hogyan kell egy választott vezetőnek minél hasznosabban szolgálnia városát. A városért, emberekért olykor hősiesen téve kiérdemelte a debreceniek szeretetét, ezért a tárlat külön megemlékezik róla.
Az Arany Egyszarvú patika berendezését Dr. Rotschnek Emil gyógyszerész adományozta Debrecen szabad királyi város múzeumának. Az adomány az 1772-ben Zeininger Antal által felállított Arany Egyszarvú-hoz címzett Czegléd utcai Gyógyszertár eredeti felszereléseiből fennmaradt laboratóriumi felszereléseket, orvosságos tégelyeket, könyveket, kovácsoltvas címert, festett szekrény- és ajtótáblákat tartalmaz. A patika berendezése az egyik legszebb és legértékesebb hazai gyógyszertári gyűjtemény. Debrecenben nagy múltra tekint vissza a gyógynövényekkel való foglalkozás. Méliusz Juhász Péter Herbariuma 1578-ban jelent meg. Csapó József Debrecen főorvosa Új füves és virágos magyar kert című 1775-ös munkájában közel ötszáz gyógynövényt mutat be. Földi János hajdúkerületi főorvos munkáját folytatta Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály, munkájuk 1807-ben jelent meg Linné rendszerét felhasználva Magyar füvészkönyv címmel. Az Arany Egyszarvú berendezése már a Városi Múzeum első kiállításában is szerepelt és a Déri Múzeum megnyitásakor is az állandó kiállításban láthatták az érdeklődők.
A 19. század első felében Debrecen lakossága körében a díszítőkedv elsősorban használati tárgyaikra, bútoraikra irányult. A Szép mesterségek csíráit is főként a mesterrajzokban fedezhetjük fel, melyek eleinte egyes céhek felügyelete mellett, majd a Rajzoskolában készültek. A Református Kollégium támogatásával létrejött intézményt elsősorban az iparos legények oktatására hozták létre, de később csatlakoztak hozzájuk a rajzolni vágyó református kollégista és piarista diákok is. A Rajzoskola lassan a művészetek bölcsőjévé vált. Alapító tanára Kiss Sámuel volt, akit halála után Beregszászi Pál követett. Az oktatásuk során elsajátított ismeretek fejlesztették a növendékek szép iránti fogékonyságát, mely hatással volt a szépművészetek kibontakozására is. Megjelent a portréfestészet és portrészobrászat iránti igény is. Ezt – a Debrecen kultúrájában különösen jelentős időszakot – alkalmazott és szépművészeti emlékek bemutatásával tárjuk a nézők elé.
Debrecenben a 19. század második felének története drámaként írható le: az egyre inkább elszegényedő cívis és a feltörekvő, új típusú polgárság küzdelmeként. Ezt a folyamatot mutatja be a Lassú városiasodás című egység. A polgárság rendkívül tevékeny volt a gazdaság, a kultúra és a városszépítés terén, nekik köszönhető az a fejlődés, ami nemcsak a városképet változtatta meg, hatott a társadalomra, az életmódra, a gondolkodásra és a külvilághoz való viszonyra is. Tagjai mégsem érezhettek elégedettséget, hiszen folyamatos ellenállásba ütköztek a cívisek részéről, akik sérelemként élték meg az újat akarók kezdeményezéseit. Némi joggal, hiszen a 19. század második felében már megállíthatatlan volt elszegényedésük folyamata, társadalmi-gazdasági súlyuk csökkenése. A hagyományok, melyek megszabták életüket és gazdálkodásukat, egyre inkább akadállyá váltak. Ennek következménye, hogy a korábbinál még kevésbé érdeklődtek a közügyek iránt, nem ragadták magukkal őket a nagy társadalmi célok, a boldogságot a család körében keresték és a műveltségük is csak itt hasznosult. A kiállítás életképei talán közelebb hozhatják e különböző világokat, amelyek mégis együttesen alakították a város ekkori karakterét.
A kiállítás egységeiben helyet kaptak a város géniuszai is. Minden közösségnek vannak kiemelkedő jelentőségű személyiségei, akik különösen sokat tettek a városukért. Debrecen bajnokai, géniuszai háromféle típusba sorolhatók. Az elsőbe a várostörténet azon személyiségei tartoznak, akiket az európai történet- és művelődéstörténet-írás is számon tart. Méliusz Juhász Péter olyan várossá formálta Debrecent, melyre Nyugat-Európa nagy reformációs központjaiban is figyeltek. A másodikba azok tartoznak, akiknek jelentős hatása volt a város történetére, kulturális és szellemi életére. Itt említhető meg többek között Fazekas Mihály, aki egész életét Debrecennek szentelte, s minden cselekedetét a város szolgálatának rendelte alá. Ide sorolhatók a város jeles főbírái vagy Csanak József kereskedő, aki hasonló gondolkodású társaival együtt felgyorsította a városiasodás folyamatát, s akik európai látóhatárral rendelkeztek. A harmadikként az ún. debreceniség említhető meg, Kazinczy negatív értékítéletű, földhözragadtságra utaló szóalkotása. Pontos jelentése nem adható meg, ugyanakkor a város történetét áttekintve valóban kirajzolódik valamiféle sajátos szellemiség, amely mindig megtartotta Debrecent. A Cívisek világában tizenkilenc ilyen személy története kíséri végig a helytörténeti kiállítás látogatóját, mellyel igyekeztek az alkotók jobban igazodni a Magyar Géniusz Program szellemiségéhez.
A látogatók érdekében
Az új egységek kialakításánál fő szempontok között szerepelt az átláthatóság, a gondosan kiválasztott tárgyakhoz való könnyebb hozzáférés biztosítása, és az egységes látvány. Törekedtek arra, hogy a szakmai előkészítés során összegyűjtött temérdek információt több szinten adják át a látogatónak. A kiállítás kétnyelvű, minden fontosabb információt megtalál a látogató magyarul és angolul. A kiállításhoz készült digitális kiállítástámogató program, melyben többlet információk nyerhetők. Készültek rövidfilmek az egyes mesterségekről, a művészi technikákról, s egy-egy minijáték az ismeretek rögzítését is elősegíti, valamint egy-két fejtörő is helyet kapott a digitális terminálokon.
Helyi Érték
Sajnos a felújítás során arra nem nyílt lehetőség, hogy a szakemberek Debrecen 20. és 21. századi történetét is feldolgozzák. A témát azonban nem hagyták parlagon: átlépve az online térbe létrehozták a Helyi Érték portált helyiertek.derimuzeum.hu). Az utóbbi évtizedekben megerősödött a Debrecen helytörténete iránti érdeklődés. Erre utal az is, hogy számos kötet látott napvilágot a közelmúltban, és helytörténeti konferenciákat, várossétákat, kerekasztal beszélgetéseket, sőt podcastet is sikerrel szerveztek, tartottak, működtetnek a helytörténeti műhelyek. A portál célja, hogy ezeket a műhelyeket egy közös platformra csatornázza be.
A tárlat szakmai felelőse Lakner Lajos, projektvezetője Novák Ádám, a látványtervező Ondrachek Péter, a kiállításrendező Orbázi Zoltán. Társkurátorként közreműködött Fodor Éva Irén, Magyari Márta, Váradi Katalin, Ormosi Viktória, Korompai Balázs. A kiállítás létrehozásában a múzeum valamennyi dolgozója kisebb nagyobb feladatot vállalt a fotótártól kezdve a múzeumpedagógián át a szervezési, gazdasági, kiállításépítési, üzemeltetési osztályig.