KAMILLA – Bronzkori sír Sükösd-Árpás-dűlőből
A Türr István Múzeum a Nemzeti Kulturális Alap Magyar Géniusz Program Ideiglenes Kollégiuma támogatásával, széleskörű nemzetközi szakmai együttműködéssel bronzkori kutatásokat folytatott a Sükösd-Árpás-dűlő lelőhelyen talált rendkívül gazdag, halomsíros kultúrához tartozó bronzkori sír és temető vonatkozásában. A kutatás számos neves szakemberrel, kutatócsoporttal és intézménnyel együtt zajlott.
A kutatás célja és várható eredménye egy különleges, Európában egyedülálló régészeti leletanyag feldolgozása és társadalmasítása széleskörű szakmai együttműködésben. Az együttműködések keretében megvalósuló természettudományos vizsgálatok értékes, új és jelentős mennyiségű információval gazdagították nemcsak a Halomsíros kultúráról alkotott képünket, hanem a Kárpát-medencében Kr. e. 1500 és 1200 között élt bronzkori emberek életéről, antropológiai sajátosságairól, egészségi állapotáról, a sírkertben eltemetett emberek rokoni kapcsolatairól, valamint a korban ismert és használt bronzműves technológiáról, az ékszerkészítő műhelyekről, a kereskedelmi kapcsolatokról és a halotti kultuszokról jelenlegi adatainkat, ismereteinket is. (Például az intézmény kutatásai nyomán bizonyítható, hogy a kor egyik díszes ékszerét, a bronztekercseket nem a karon, hanem a lábszáron hordták.)
Ezekről az eredményekről hazai és nemzetközi konferenciákon számoltak be, workshopokat, kiállításokat rendeztek, 2024-ben a Türr István Múzeum Bajai Dolgozatok sorozatában a temető teljes anyagának régészeti és archaeometriai feldolgozását, a vizsgálatok összességét mutatja be.
Restaurálás a Magyar Géniusz Program keretében
Sultis László és Szalontay Bálint a sükösdi bronzkori temetőben előkerült impozáns leletanyagon dolgoztak az elmúlt két évben. A Magyar Géniusz Program által támogatott projekt keretében Sultis László a fémanyagot restaurálta, míg Szalontay Bálint az illusztrációkat készítette a tárgyakról a tudományos szakcikkekbe. Többek között erről is szóltak „A leletek előkerülésétől a restaurálásig” című előadásukban, amit a Kecskeméti Katona József Múzeumban tartottak 2022. október 24-én.
EAA Konferencia Budapesten
A Türr István Múzeum régészei a European Association of Archaeologist (EAA) Konferencián tartottak előadást 2022 őszén Budapesten (https://www.e-a-a.org/eaa2022).
Az előadás a bronzkori sírban talált, minden bizonnyal magasabb rangú fiatal nő még életében betöltött szerepéről, státuszáról szólt, amelyről Pásztor Emília, Pap Evelin és Csuvár-Andrási Réka régész muzeológusok számoltak be.
Halomsíros női sír (Kamilla) természettudományos vizsgálatai
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetével (https://www.facebook.com/ri.abtk.hu) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar, Embertani Tanszékével (https://www.facebook.com/profile.php?id=100057602162503) együttműködésben 2021-ben elvégezték a sükösdi 1. sír csontanyagának tisztítását és az embertani vizsgálatot. Hajdu Tamás és Gémes Anett antropológusok elsődleges elemzése azt állapította meg, hogy egy fiatal, 22-25 éves egyén nyugodott a sírban. A megőrződött, meglehetősen töredékes csontmaradványokon kóros elváltozás nem hagyott nyomot.
„Az emberi maradványokból kiválasztottuk a kormeghatározás pontosítására lehetőséget nyújtó radiokarbon, valamint az emberek mobilitására és táplálkozására vonatkozó adatok megismerését lehetővé tevő stroncium, oxigén, nitrogén és szén izotópos vizsgálatokhoz, valamint a DNS elemzésekhez megfelelő csontokat és fogakat, és elvégeztük a mintavételt. A csontminta kollagén tartalmából bonyolult fizikai és kémiai módszerek segítségével alumínium mintatartóba „zsugorított” grafitmintát hoztak létre a debreceni Atommagkutató Intézet (Atomki, https://www.facebook.com/atomki) Izotóp Klimatológiai és Környezetkutató Laboratóriumának munkatársai. A minta radiokarbon kormeghatározása szerint az elhunyt nőt Kr. e. 1540–1430 között temették el” – mondta el Pásztor Emília régész-muzeológus.
A sükösdi bronzkori sírokból, köztük a gazdag női váz közvetlen környezetéből a feltárás során talajmintákat is vettek, hogy alkalmuk legyen természettudományos elemzésekre. A tatai Kuny Domokos Múzeum munkatársa, Merkl Máté, Dr. Henn Tamás (Komlói Múzeum), valamint Hajduné dr. Darabos Gabriella (ELTE, Környezet és Tájföldrajzi Tanszék) segítségével archaeobotanikai anyagvizsgálatot végeztek. A földmintákban található apró mag- és termésmaradványokból, vagy a szemmel alig látható faszéntöredékekből megfelelő fajszám esetén ma már környezet-rekonstrukciót is képesek a szakemberek létrehozni. A Sükösdről származó mintákban több régészeti korú növényi maradványt azonosítottak, többek között szenült libatop magtöredékét (olyan gyomnövény, amelynek magját táplálékforrásként is felhasználhatták a régészeti korokban), tölgyféléhez tartozó koporsómaradványt, s további, az almatermésűek alcsaládjába tartozó szenült famaradványt is dokumentálni tudtak.
Bár a sükösdi különleges bronzkori női sír és temető tudományos kutatása és feldolgozása a Magyar Géniusz Projekt keretében végzett kutatással nem ér véget, de jelentős előrehaladást értek el a szakemberek a támogatásnak köszönhetően. Az eredmények társadalmasításáért és a tudásmegosztás elvét követve nyílik meg A ruha teszi a nőt? című reprezentatív időszaki kiállítás a bajai Múzeumok Éjszakáján 2024. június 22-én, mely a Magyar Géniusz Program és az Interreg IPA-CBC programok támogatásával valósul meg. A kiállításhoz kapcsolódóan ismerhetjük meg az új múzeumpedagógiai foglalkoztató füzetet is, ami a bronzkorból „kapott” üzenetként nyújt betekintést a 3500 évvel ezelőtt élt sükösdi emberek életébe. Szintén e két program támogatásával rendezik meg 2024. június 26-28. között a magyar ősrégészek MOMOSZ XIII. konferenciáját, amely méltó lezáró eseménye lesz a projektnek. Itt mutatkozik be a kutatások részletes ismertetését tartalmazó könyv is, ami a Bajai Dolgozatok sorozatban jelenik meg.