Genius Savariae – Isis a rómaiaknál és a modern kori Magyarországon
Augusztus végén, a Savaria Karnevál előestéjén nyílt meg a múzeum TeTT sorozatának részeként az „Genius Savariae – Isis a Római Birodalomban és a modern kori Magyarországon” címmel a szombathelyi Iseum időszaki kiállítása. A TeTT mozaikszóval jellemzett jelenség három T-ja, azaz a dolgok tűrt, támogatott vagy éppen tiltott volta nem modern jelenség, bármilyen meglepő, mindezek nem csak a 60-70-es évek magyarországi kultúrpolitika kérdései voltak, de ugyanez a három attitűd jellemezte úgy kétezer évvel korábban Róma hozzáállását is az „idegen” kultuszokhoz.
Az általában végletekig türelmes és toleráns rómaiak viszonyrendszere néha meglehetősen gyorsan és radikálisan változott a távoli tartományokból vagy a Birodalom határán kívülről érkező vallási áramlatok tekintetében. Az évszázados római szokásjogtól idegen hatásokat hosszú ideig mereven elutasító magatartást már a császárkor elejétől kezdve a mindenkori uralkodó személyes érintettsége, vagy a nagybirodalmi politika érdekei változtatták meg. Így történt ez Isis és a többi alexandriai istenség tiszteletével is.
A korábbi megtűrt státuszt felváltó tiltás Tiberius alatt nyílt üldözésbe csapott át. Mindezek főként nem a kultusz ellen, sokkal inkább a hagyományos római erkölcsök védelmében történtek. Az első század derekától azonban gyorsan megváltozott a császárok hozzáállása, így ezt követően egy sor uralkodó szimpátiáját és nyilván anyagi támogatását is elnyerték az egyiptomi eredetű istenek. A viszonzás természetesen nem maradt el. A későbbi századokban Isis és főként Serapis tisztelete egyre szorosabb kötelékekkel kapcsolódott a már életükben szinte istenként kezelt császárok tiszteletéhez. A folyamatnak a Constantinusi fordulat vetett véget. A kereszténység fokozatos térnyerésével a támogatások rendre elmaradtak, majd a 4. század utolsó évtizedeitől kezdve a pogánynak tartott kultuszokat előbb korlátozták, majd pedig templomaikat is bezáratták. A tiltás szélsőséges esetben erőszakba, rombolásba, a szentélyek és istenszobrok megsemmisítésébe torkollott. Bár a klasszikus ókori vallás számos eleme felfedezhető a keresztény hitélet és a mindennapok szokásaiban, Isis istennő és a többi alexandriai istenek tisztelete szinte nyom nélkül tűnt el az idők sodrában.
A fenti vázlatos kultusztörténet mellett a kiállítás másik vezérfonala a sorozatnak is nevet adó Genius volt. A minden élőben meglévő teremtő és fenntartó erő azonban az Iseum kapcsán nem csupán mint a hely szelleme (genius loci), hanem a mögötte álló teremtő ember révén is érvényre jutott. Szentléleky Tihamér (1919-2007), személyében ugyanis nem csak a lelőhely első kutatóját, hanem azt a nagyformátumú kulturszervező embert is látnunk kell, aki által a szerencsésen megtalált Isis szentély nem „csupán” világhírű régészeti lelőhellyé és paradigmatikus műemléké, hanem Szombathely kulturális életének meghatározó helyszínévé, a város arculatát meghatározó intézményévé vált.
A tárlat kulcsdarabjai, a zágrábi múzeumból érkezett Isis portrék és a Nin-i Isis teljes alakos márványszobra mellett, helyet kaptak az Iseum főhomlokzatáról származó Genius Augusti dombormű, a Savaria geniusának szentelt oltár, illetve egy aquincumi, feltehetően építési áldozatként földbe került kisméretű mészkőszobra is.