Ellenségből szövetséges
Múltidéző időutazásra hívja a Hatvany Lajos Múzeum a látogatóit. Egy olyan régmúlt, eddig mellőzött korszakába a 3-4. századnak, mely Hatvan város történelmében több szempontból is jelentős. Új, régészeti kiállításukban azt is megmutatják, hogyan válhat két nép ősellenségből szövetségessé.
A kiállítás abból a szempontból is jelentős a múzeum életében, mivel közel 50 éves fennállása óta csak néhányszor rendeztek régészeti kiállítást az intézményben, ám ezek a tárlatok leginkább az őskori Hatvan-kultúra emlékeit mutatták be a közönségnek. Viszont a most megnyílt állandó régészeti kiállítás egy eddig méltatlanul elfeledett, de annál érdekesebb időszakba, a Kr.u. 3-4. századba kalauzolja el a látogatót. Ez a korszak bővelkedik jelentős történésekben, melyek közül az egyik legkiemelkedőbb, hogy ekkor ezen a területen a rómaiak és a szarmaták jelenléte egyidőben is igazolható. A Magyar géniusz program jóvoltából megvalósuló „Ellenségekből kényszer szülte szövetségesek – Rómaiak és szarmaták Hatvan környékén a 3-4. században” című új állandó régészeti kiállítás ezt az időszakot tárta fel és mutatja be.
A 3-4. századra a római-szarmata erőviszonyokban nagy változás érhető tetten: a rómaiak hódító korszaka lezárult és inkább a határvédelemre koncentrálnak, a szarmatákat pedig egy belső „polgárháború” gyengítette meg. E zűrzavaros állapotokban vándorolnak be a környékre egyes gót csoportok, melyek ellen a rómaiaknak és a szarmatáknak bár kényszeredetten, de együttesen kellett védekezniük. Így vált e két népcsoport szövetségessé, mely együttélésből számtalan régészeti lelet maradt hátra az utókornak.
Az első terem a szarmata nép emlékeit mutatja be a Hatvan környéki szarmata lelőhelyek anyagán keresztül. A két vitrinben a régészeti leleteket úgy helyezték el az alkotók, hogy a jobb érthetőség kedvéért különválasztották a telepek (lakóhelyek) és temetők anyagait. A kiállított leleteket a vitrinek fiókjainak kihúzásával a látogatók egyénileg, interaktívan tudják felfedezni. Ebben a teremben kaptak helyet továbbá az unikálisnak számító szarmata viseletrekonstrukciók is. Megnézhetjük, hogyan öltözhetett egy szarmata nő, hosszú, gyöngyökkel kivarrt szoknyában és textilövvel átfogott, hosszú ujjú felsőben jelenik meg. A szarmata férfit harci vértezetben és íjászfelszereléssel együtt helyezék el a kiállítóteremben. A viseletrekonstrukciók megalkotásánál törekedtek a szakemberek a friss kutatásokat is alapul venni, a babákon szarmata régészeti leletek másolatai is visszaköszönnek. Ahol nem állt rendelkezésre régészeti adat, ott külföldi példák és korabeli ábrázolások alapján állították össze a viselet részeit, ahogyan a szarmata férfi pikkelyvértje esetében is, mely vértezet a Kárpát-medencében eddig még nem került elő.
A második teremben a rómaiak kapnak főszerepet. Elsőként a Hatvan−Nagygomboson feltárt római őrtorony mutatkozik be a gyerekek számára megépített, élethű modelljén keresztül. Mellette – a szarmata viselet ellenpontjaként – egy 4. századi felfegyverzett római katona és egy kereskedő is feltűnik, viseletük szintén korabeli források és régészeti leletek alapján készült. A mellettük lévő fali vitrinekbe a nagygombosi ásatási anyagok kerültek, melyből a Magyar Nemzeti Múzeum és a Hatvany Lajos Múzeum is őriz bélyeges téglákat és tetőfedő cserepeket. Aki szeretné mélyebbre ásni magát a régészeti munkák rejtelmeibe, az beleshet az ásatásvezető régészek, Soproni Sándor és Patay Pál levelezésébe, visszaemlékezéseibe, de az ásatáson készült fotók és felmérési rajzok is várnak rá. A római-szarmata kapcsolatokat leginkább reprezentáló jelenség a Csörsz-árok, mint határvédmű megépítése. A Csörsz-árokról egy igazán élethű makettot szemrevételezhet a látogató, amely szintén nagy hangsúlyt kapott a második teremben a nagygombosi őrtorony mellett. A múltidéző élményt a látottakon túl a korabeli hangszerekkel előállított zene teszi még teljessé, mely mindkét teremben hallható.
A kiállítást korosztályokra lebontott múzeumpedagógiai foglalkozások, valamint egy, a kiállítás anyagára épülő feladatlap is kiegészíti, melynek segítségével jobban elmélyíthetik a megszerzett tudást a látogatók akár egyénileg, akár csoportosan.
A tárlat a hiánypótló jellegén túl a helyiek identitását is erősíti, hiszen, ha az ott lakók jobban megismerik városuk múltját, akár több ezer évre visszatekintő történelmét, illetve azokat az ősöket, akik hozzájárultak annak létrejöttéhez, kötődésük is erősebb és mélyebb lesz.
Fotók: Ocsovai Zoltán