Egy magyar kisváros európai rangú látványossága
E sorban Bálint Sándor, a „legszögedibb szögedi” néprajztudós vetette papírra József Attiláról alkotott gondolatait, és valóban: a József Attila Városi Könyvtár és Múzeumban megnyílt, „Emberek, magyarok, íme a költő…” című időszaki, irodalomtörténeti tárlat nemcsak a XXI. század embere elvárásainak felel meg, de jelentősége is európai szintű.
„Emberek, magyarok,
íme a költő, aki indul
magasba és mélybe:
József Attila, szeressétek
és fogjátok pártját neki!”
Így ajánlotta Juhász Gyula a 17 éves József Attila Szépség koldusa című első verseskötetét az olvasóknak, felismerve a költő tehetségét, és mellé állva. Ebből, az előszóban szereplő ajánlásból kölcsönözte az „Emberek, magyarok, íme a költő…” a Magyar Géniusz Program jóvoltából nemrégen megnyílt kiállítás is a címét. A tárlat létrejöttét – mely a Magyar géniusz programnak köszönhetően valósulhatott meg – két jubileum, a költő halálnak 85. és az első verseskötete megjelenésének 100. évfordulója teszi még aktuálisabbá.
József Attila 1920 október elsején érkezett Makóra. Tanulmányait a gimnázium V. osztályával folytatta, ehhez különbözeti vizsgát kellett tennie. Felkészítő tanárával, Galamb Ödönnel – aki kollégiumi nevelője is volt – közelebbi, atyai baráti kapcsolatba került. Az 1921–1922-es, VI. gimnáziumi tanévben már az osztályelsőségért versengett, s az önképzőkörben is sikeresen tevékenykedett. Ekkor a helyi újságoknál próbálkozott versei megjelentetésével – egyelőre sikertelenül. 1922 tavaszán figyelt fel a tehetséges diákra a makói értelmiségi elit: egy radikális-köztársasági beállítottságú baráti kör. Legközelebb Espersit Jánoshoz került, a baloldali, művészet- és irodalombarát, mecénáskodó ügyvédhez, akinek a lakása az egyik központja volt a makói, szegedi írók, művészek összejöveteleinek. Itt mutatták be József Attilát Juhász Gyulának, egyik makói látogatása során. Az 1922-es év más szempontból is fontos József Attila életében: megjelenik első verseskötete a Szépség koldusa címmel, melynek előszavát Juhász Gyula írja. Makói évei 1923-ban végett érnek, az érettségi vizsgáját már Budapesten teszi le. A barátságok nem szakadnak meg, József Attila még több alkalommal visszatér a Maros menti Konstantinápolyba, ahogy egyik levelében nevezte a várost.
A tárlat József Attila életének meghatározó, Makón töltött három évének (1920–1923) történéseit és a költővé válás útját mutatja be. Végigjárva a kiállítást ilyen kérdésekre kaphatunk választ: Milyen volt a XX. század elején egy serdülő élete? Milyen problémákkal küzdött az árva fiatal gyermek? Milyen hasonlóságokat tudnak találni a mai diákok, fiatalok József Attila diákéletével? Nagy hangsúllyal jelennek meg azok a makói értelmiségi férfiak (Espersit János, Kesztner Zoltán, Könyves-Kolonics József), a nagyszerű pedagógusok (Eperjessy Kálmán, Gebe Mihály, Tettemanti Béla) és az ideérkező irodalmárok (Juhász Gyula, Móra Ferenc), képzőművészek (Barcsay Jenő, Vén Emil, Endre Béla, Tornyai János), a makói újságírók (Saitos Gyula, Bálint Nagy István, Mohos Ágoston, Kemény Sándor) alakjai is, akik támogatták és segítették pályakezdését.
A kiállításban szerepet kap a Szépség koldusa kötet keletkezési körülményeinek története, a fiatal diák Juhász Gyulához kötődő barátsága és a kötetben szereplő versek. A forgatókönyvből nem hiányozhattak József Attila makói szerelmei, Espesit Caca, Saitos Valéria, Szilágyi Kató, Gebe Márta – és a hozzájuk írt strófák.
Tematikus egységek:
- Makóra érkezés
József Attila 14 éves volt, amikor árván, lázasan, egy bőröndöt helyettesítő vesszőkosárral a településre érkezett. A család úgy döntött, hogy a jó hírű makói gimnáziumban kellene folytatnia tanulmányait, s azért ebben a városban, mert a Szegedi utcában távoli rokonok éltek, akiknek a segítségére számítottak. A gimnáziumban a tanárai hamar felfigyelnek a jó és éles eszű, szorgalmas, tehetséges fiúra. Eperjessy Kálmán volt az osztályfőnöke, aki így ír Attiláról: „Tehetséges, kötelességtudó, bátor fellépésű, a versíráshoz nagy hajlama van.” Másik két tanárával, Tettamanti Bélával és Galamb Ödönnel is szoros kapcsolatba került, ez utóbbi könyvet is írt az egykori tanítványról.
- Internátusi élete:
„Az internátusban sem fűtenek. Olyan hideg van, hogy a két dézsába, ami a folyosókon van és a reggeli mosdáshoz szükséges vizet tartalmazza: befagyott a víz” – így ír a költő az internátusról, ahol az életet nagyon szigorú házirend szabályozta, az ott élő diákok minden percét felügyelték. Gebe Mihály, az internátus akkori igazgatója jóságos, humanista gondolkodású pedagógus volt. Kivételes figyelemmel törődött József Attilával. Emberi és atyai jó szót először tőle kapott Makón. 1922 tavaszán szeretett bele a DMKE internátus igazgatója két lánya közül Mártába, és magányosan, szomorúan, versekkel udvarolt neki. Mint minden makói szerelme, ez is viszonzatlan maradt.
- Gimnáziumi élet…
„Az osztályunkban most én vagyok a legjobb diák, az első eminens, lévén tiszta egyes kalkulusom. Még tornából is jelesem van, életemben először.” A gimnáziumban a tanárai hamar felfigyeltek a jó és éles eszű, szorgalmas, tehetséges fiúra. Többen védő szárnyaik alá vették, az árva fiút az iskolai szünetekben is támogatták.
- „Ölelő csöndje néhány öreg háznak…”
Az öreg barátok közül fontos kiemelni Espersit Jánost, akinél majd fél évig lakott. Egy öngyilkossági kísérlet miatt (60 aszpirint vett be) el kellett hagynia az internátust, s János bácsi megkérdezte tőle, hová szándékozik költözni, mire a fiatalember gondolkodás nélkül rávágta: „Ide, János bácsihoz, megleszek az alsó épületben.” Így is történt, Attila napközben az Espersit-ház dolgozószobájában olvasott, verseket skandált, sokszor éjfélig, hajnalig, majd levonult a vendégszobába. A másik nagy pártfogóként Kesztner Zoltánt, a villanytelep igazgatóját említhetjük meg, aki szellemes, okos, rendkívül olvasott, bohém ember volt, az utcán is könyvet olvasva közlekedett. Attilának nagyon tetszett ez az életstílus, és sok időt töltött Kesztneréknél.
- Leányszépség dicsérete – makói szerelmei, csalódásai
A már említett Gebe Márta volt az első, akinek rendszeresen küldte hozzá intézett verseit, melyeket vagy az ajtó alatt csúsztatott be, vagy a Gebe fiúk által juttatott el kiválasztottjának. Espersit János lánya, Caca volt a második. Őt János bácsi így mutatta be Attilának: „Bemutatom a kislányom. Neked pedig a jövendő Petőfi Sándorát.” A Síp utcában a nagyszüleinél lakó csinos Erdei Kató sem hagyta közömbösen a lánglelkű ifjút. Neki a kerítésen át dobálta a papírgalacsinokra írt verseket. Kató néni később elmesélte, hogy egy kalapra való vers gyűlt így össze, de aztán egy komoly udvarló jelentkezett, akinek az volt a kívánsága: égesse el a költeményeket. Attilának volt még egy szerelme, barátjának, Saitos Gyula újságírónak az élettársa, Valéria. A Ria-versek árulkodnak az asszony iránti vonzalmáról. A múzsák közül talán Ria viszonozta legjobban a költő közeledését, bár tudjuk azt is, hogy élettársként jóval kevesebbet engedhetett meg magának, mint egy feleség. Mindegyikük szerepet kap a tárlatban.
- „A Parnasszusra is elindultam(!)”
József Attila 1920-ban azt írta nővérének, Jolánnak, hogy karácsonyra csakis Ady-verseket küldjön. Számára Juhász Gyula és Ady jelentette a magyar költészet csúcsát. 1922 novemberében ezt írta gyámjának, Makai Ödönnek: „A Parnasszusra is elindultam.” Ekkor már szegedi és makói lapok is közölték verseit, kritikáit, melyek fogadtatása kiváló volt. A nagy költői indulás 1922 karácsonyán történt. Szegeden megjelent első verseskötete, a Szépség koldusa. Espersiték előfizetési íveket nyomtattak, és előjegyzésben elfogyott a kötet. Azt is tudjuk, hogy ez a könyv nagyobb példányszámban jelent meg, mint a későbbi József Attila-kötetek. Az előszót a mester, Juhász Gyula írta: „Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe, József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki.”
- „Már, elhagyom e kis vidéki várost…”
A makói időszakban két klasszikus értékű vers keletkezett. Ezek a város irodalomtörténetének legmaradandóbb emlékei. Az egyik a Megfáradt ember című, melyről Stoll Béla kritikus és filológus megállapította, hogy a költő életében legtöbbször megjelent alkotás volt. Szabolcsi Miklós szerint ez a vers egy korszakot zár és egy újat nyit. Attila ekkor befejezte tanulmányait, és elhatározta, hogy Szegeden folytatja az iskolát. Elhagyta Makót, búcsút vesz öreg barátaitól, szerelmeitől, iskolájától, melyről az Elköszönő szelíd szavak című költeménye mesél.
Az interaktív tárlaton eredeti tárgyakat, kéziratokat, illetve azok másolatait nézhetjük meg, de belekukkanthatunk a poéta gimnáziumi bizonyítványába is. VR-szemüveges sétát tehetünk vagy épp felpróbálhatjuk a mecénások által viselt kalapokat és beleülhetünk József Attila egykori gimnáziumi padjába. A kiállítást a korabeli polgári életmódot bemutató enteriőrök teszik színesebbé, valamint korszerű, digitális technikára épülő különböző izgalmas feladatok, játékok is várják a látogatókat. Fontos küldetése a tárlatnak, hogy minden korosztályt meg tudjon szólítani, ennek érdekében új tematikát kínál, kiemelt figyelemmel az óvodások, általános iskolások és a középiskolások életkori és ismeretszerzési sajátosságaira. Az alkotók emellett ügyeltek arra is, hogy a kiállítás a különféle fogyatékkal élő társadalmi csoportok, az enyhén értelmi fogyatékos és vak gyermekek és fiatalok számára is hozzáférhetővé váljon.
„József Attila Makóra érkezése nyomott hagyott településünk életében, ugyanakkor nagyon meghatározó volt a fiatal költő pályájának alakulásában is. Fontosnak tartottuk, hogy kellő megbecsüléssel emlékezzünk ezekről az évekről, személyekről, egyéniségekről. A Magyar géniusz programnak hála még inkább erősíteni tudjuk a József Attila-kultuszt itt a Maros menti Konstantinápolyban. Hiszünk benne, hogy az új tárlattal Makó városa újból felkerül az irodalomtörténeti térképre. Településünk a megújult kiállítás segítségével mind a magyar, mind az európai kultúra, művelődés méltó őrzője maradhat, s ezt a rangot méltón tudja továbbra is zászlajára kitűzni” – mondta el Szikszai Zsuzsanna, a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum igazgatója.
A kiállítás kurátora: Szikszai Zsuzsanna – néprajzkutató, igazgató
Szakmai lektor: Prof. dr. Tverdota György – irodalomtörténész, dr. Bogoly József Ágoston – irodalomtörténész
A kiállítás megtekinthető: 2025. márciusig.
A kiállítás tárgy- és enteriőrfotóit Mágori Dániel fotográfus készítette.