Édes visszatekintés – 100 éves a csokoládégyártás Szerencsen
1923 márciusában jelent meg a magyar boltokban a „Szerencsi”, a zempléni kisváros gyárában készült csokoládé, amely szinte azonnal az egyik legkeresettebb magyar édesség lett. Az azóta eltelt évszázad során a kedvelt finomság és a zempléni kisváros neve összeforrt. A szerencsi csokoládé fogalommá vált, 2015-től Kiemelkedő Nemzeti Értékként jegyzik. A Zempléni Múzeumban a Magyar géniusz program és Szerencs Város Önkormányzatának támogatásával megnyílt Édes évek című kiállítás amellett, hogy bemutatja a szerencsi csokoládégyártás történetének legfontosabb állomásait, ráirányítja a figyelmet sok más érdekességre. A kakaó kultúrtörténetén túl felvillantja a magyar édesipar kezdeteit, elárulja a jó csokoládé titkát, megismertet a Szerencsen és a más gyárakban készült ikonikus édességekkel: a konyakmeggyel, a mogyorós és a tejcsokoládéval.
Az első világháború után a Magyar Czukoripari Rt. elhatározta, hogy a cukrot nyersanyagként felhasználó ágakkal bővíti ki a tevékenységét. 1921-ben a Stühmer céggel és a Hangya Iparral közösen megalapították a Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt.-t, melynek szerencsi üzeme 1923-ban indult el. A gyár első táblás terméke a híressé vált étcsokoládé, a sárga papíros 101-es volt, de a kezdetektől gyártottak tejcsokoládét is.
1923 március 15-től Liechti Frigyes svájci származású mérnök vezette a gyárat. Fontos feladata volt, hogy olyan szakembergárdát toborozzon, akik átadhatják a tudásukat a helyi dolgozóknak. Az első évek ötven-hatvan fős létszáma robbanásszerű növekedésnek indult, az 1930-as években már több mint háromszáz ember dolgozott tisztes megélhetést biztosító bérért az üzemben.
A szerencsi csokoládét nagyon jól fogadta a magyar piac, így folyamatosan bővíthették a termékkínálatot. A különféle méretű táblás termékek mellett bevezették a bonbon-, a praliné-, a drazsé- és a karamellaáruk gyártását. 1926-ban jelent meg először a boltokban a Szerencsi Csokoládégyár ikonikussá vált terméke, a különleges tejszíncsokoládé, amely a későbbiekben Boci csokoládé néven vált a magyar emberek kedvencévé.
A Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt. az 1920-as évek végén élte a fénykorát, amikor az alaptőke 20-25 százaléka volt a nyeresége évente. A „Szerencsi” a kiváló minősége miatt híressé vált Magyarországon, de külföldre is jelentős mennyiséget szállítottak. A szerencsi gyár mindig arra törekedett, hogy igényes csomagolással és kiemelkedően jó minőségű áruval hívja fel magára a figyelmet. Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság, majd a II. világháború állította meg a fejlődést. 1948-ban a gyárat államosították, s mivel a kommunista államnak a nehézipar fejlesztése volt a legfontosabb, a luxuscikknek számító édességgyártás teljesen háttérbe szorult. Az 1960-as évek jóléti politikájának részeként azonban már újra teljes kapacitással termelhetett a gyár, a szerencsi csokoládé mind idehaza, mind pedig külföldön nagyon népszerű volt. Az 1923-ban felszerelt gépeket egészen az 1970-es évek közepéig használták, csak az ekkor lebonyolított nagy rekonstrukció után érkeztek új gépek, főként az NDK-ból és Lengyelországból. Alig egy évtized múlva, az 1980-as évek közepétől már újra elavult technológiáról lehetett hallani a gyárvezetés részéről, amely kereste a nyugati tőkével a kapcsolatot, egy korszerű, modern gyár megépítésében reménykedve.
Az 1990-es évek elején a Szerencsi Csokoládégyár privatizációja az első eladások között volt Magyarországon. Az élelmiszeripari világcég, a Nestlé vette meg a szerencsi és a diósgyőri gyárakat. 2003-tól a Nestlé Hungária Kft. befejezte a csokoládégyártást Szerencsen, de a szaktudás nem veszett el. A volt gyári dolgozókat a Szerencsi Bonbon Kft. foglalkoztatja napjainkban is, amelynek termékkínálatában minden ikonikus szerencsi termék megtalálható.
Az Édes évek című kiállítás gazdag tárgyi és képi anyaggal mutatja be a szerencsi csokoládégyártás történetét. Örömteli, hogy a gyár dolgozóinak mindig fontos volt üzemük múltja, ezért számos értékes dokumentumot megőriztek és átadtak a múzeumnak. Sok látogatóban nosztalgiát keltenek a régi plakátok, a reklámanyagok, a gyönyörű desszertes dobozok, a filmrészletekkel felidézett emlékek sora. Szinte mindannyian emlékszünk gyermekkorunk kedvenc édességeire, amelyeket a képeken és a tárlókban újra felfedezhetünk. Emellett számos egyéb érdekes téma is kibontakozik a tárlatban. Azt tudjuk, hogy a csokoládé az egyik legnépszerűbb élelmiszer, de vajon hogyan készül? Mi a jó csokoládé titka? Melyek azok az ikonikus finomságok, amelyeket a magyar cukrászok fejlesztettek ki? Kik tervezték a legszebb bonbonos- és desszertesdobozokat? Hogyan hatott az édességek elterjedése az ünnepi szokásainkra? Ha szeretnénk megismerkedni a magyar édesipar egyik fontos fejezetével, illetve a fenti kérdésekre válaszokat kapni, érdemes ellátogatni Szerencsre a Zempléni Múzeumba.
A tárlat kurátora Majoros Judit, a Zempléni Múzeum igazgatója, látványtervező Polefkó Márta, szerkesztő, projektkoordinátor Csörnök Mariann. A tárgyak a Zempléni Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és a Hollóházi Porcelán Múzeum gyűjteményéből származnak. Külön köszönetet illeti Maszler Lászlót a csokoládétörténeti gyűjtemény létrehozásáért, Csáky Istvánt a kölcsönzött dokumentumokért és Illés Zoltán gyűjtőt a kölcsönadott régi tárgyakért.
Fotók: Zempléni Múzeum