Nagy utak vezettek át rajta, a történelem perifériáján élt, és mindeközben folytonosan törekvő és hagyományaira büszke közössége alakult ki – így vélekedik Csornáról Fényes Elek író, mely leírás a városról nemrégen megjelent monográfia alkotóinak elképzeléseivel is összecsengett. E meggyőződésnek és a Magyar Géniusz Programnak köszönhetően született meg Aszt Ágnes régész-muzeológus munkája nyomán a Csorna – Népes magyar mezőváros egy kies róna vidéken… című várostörténeti könyv.

A Magyar Géniusz Program célrendszeréhez illeszkedve a kötet összeállításával az alkotó fő célja az volt, hogy muzeológiai forráskutatással- és feldolgozással egy olyan helytörténeti alapművet hozzon létre, amely tudományos igényű és megfogalmazású, de a szélesebb nagyközönség érdeklődésére is számot tart. A csornai polgárok megismerjék városuk múltját, történeti gyökereit, ma is álló épületeit, identitástudatuk tárgyi tudással erősödjék, megértsék a folytonosság összefüggéseit és értékeink megőrzésének felelősségét. Írója szem előtt tartotta, hogy a 2021-ben meghirdetett Csorna50 ünnepségsorozat városi jelmondata, a „Hit-Büszkeség-Fejlődés”, az érzelmi elemek mellett objektív tartalommal is megteljen.

A kötet valódi hiánypótló munka, hiszen Élő Pál 1942-ben megkezdett munkája 1945-ben bekövetkezett halála miatt sajnálatosan torzó maradt. Emellett Pájer Imre helytörténész-muzeológus ezredforduló idején kiadott munkái sem válhattak teljessé, terjedelmi kötöttségek miatt elmaradtak a jegyzetek, valamint számos fontos téma csak említés szintjén jelent meg. 2021-ben, a várossá-avatás 50. évfordulóján a múzeum fenntartója, Csorna Polgármesteri Hivatala, egy önálló honlapot indított a település köszöntésére, s ennek részeként születtek meg a könyv első fejezetei – jóval rövidebb és egyszerűbb formában. A honlap sikeressé vált, ezért is gondolta a szerző és munkatársai, hogy megragadják a Magyar Géniusz Program kínálta alkalmat, és átdolgozzák az összegyűjtött anyagokat. „Én 7 éve dolgozom a Csornai Múzeumban. Régészeti munkám kényszerűen és fájdalmasan háttérbe szorult (intézményünknek nincs régészeti gyűjteménye), de muzeológusként folyamatosan arra törekedtem és törekszem, hogy a nehéz sorsú, több lépcsőben visszaminősített intézmény visszataláljon egykori szerepéhez: a Rábaköz elismert intézménye legyen. Ne csupán kiállítóhely, de valódi, élő múzeum, amihez a tudományos szerepvállalás természetesen hozzátartozik. Kiállításokon, múzeumpedagógiai foglalkozásokon, rendezvényeken az elképzeléseim hatalmas elfogadásra és támogatásra találtak, ami emberileg és szakmailag is fantasztikus érzés. Mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos inspirációt jelent az, ha együtt-gondolkodunk, ha egyfelé megyünk” – mesélte Aszt Ágnes.

Egy három, alapvetően más intézményegységből álló szervezetben ez persze nem mindig egyszerű, de ha a kollégákat kölcsönös tisztelet és bizalom köti egymáshoz, és mindenki tudása legértékesebb elemeit teszi a „közösbe”, akkor működik. Csorna, illetve benne a Csornai Múzeum nem tartozik a legszerencsésebb helyek közé, ebben az egyben azonban biztosan kiváltságosnak érezheti magát. „Örömmel és büszkeséggel mondom: ez a könyv, bár az én nevem van szerzőként az első sorban feltüntetve, csapatmunka gyümölcse, amiben a külsős munkatársak mellett elsősorban gyűjteménykezelő kollégámra, Horváthné Kovács Katalinra számíthattam, aki türelmesen rendezte és digitalizálta érintett gyűjteményi darabjainkat, és igazgatómra, Szalayné Galambosi Tímeára, aki ezalatt a munka alatt (is) sokkal inkább volt egy nagyon jó kolléga, semmint főnök.”

Aki a kezébe veszi a kötetet, egy klasszikus felépítésű várostörténeti kismonográfiát lapozgathat, ugyanakkor szembeötlő, hogy a kötet nem csupán történeti összefoglaló és a korábbi művek ismétlése, hanem hangsúlyosan megjelennek benne városi identitáspontok.

A monográfia áttekinti a település életét az évezredek tükrében régészeti, településtörténeti és városképi szempontból, majd bemutatja a város életének főbb eseményeit 1971-től 2021-ig és persze leírja a legújabb eredményeit is. Kitér a bírók, tanácselnökök és polgármesterek munkásságára, az ipari létesítmények, mezőgazdasági szövetkezetek, az egészségügyi és szociális intézményrendszer működésére, az oktatási, klerikális-, kulturális- és sportélet főbb fejezeteire, valamint megemlékezik a város híres szülötteiről, azokról, akik Csornán, illetve azokról is, akik Csornáért születtek.

Aszt Ágnes azt is reméli, hogy a kötet egészében és részleteiben is hasznosulni tud a jövőben, például szemléletes anyagként kiegészíti majd az iskolai hon- és népismereti foglalkozásokat, és kiindulásául szolgál további helytörténeti műveknek is. „A kutatómunkát soha nem tekinthetjük lezártnak, ez a kismonográfia mégis egy olyan mérföldkő, amire jó érzés ránézni most, és az lesz hónapok, évek múlva is, mert azt igazolja, hogy képesek vagyunk megmászni a legmeredekebb hegyeket is, újra és újra megkeresni és elfogadni a kihívásokat.”

Kep2