Az értékmentő Béres Béla
Kevés olyan tokaji lakos van, akinek ne csengene ismerősen Béres Béla neve. A római katolikus plébános 1953-ban érkezett Tokajba és kezdte meg munkálkodását, amely nemcsak az egyház iránti szolgálatot, hanem a város iránti elkötelezettséget is jelentette. Igyekezett megismerni és elsajátítani a hegyaljai szőlészet és borászat eddigi tapasztalatait, melyet oly sikerrel tett, hogy 1957-es Aranyosi aszú bora több megyei, országos versenyen összesen kilenc díjat nyert el.
A másik elismerésre méltó „hobbija” a régi könyvek, festmények, iparművészeti liturgikus tárgyegyüttesek, korpuszok és ikonok gyűjtése volt, melyek zömét 1982-ben a miskolci Herman Ottó Múzeum részére adott át azzal a feltétellel, hogy a tárgyak Tokajban maradhatnak. Az 1985-ben megnyílt új múzeumi épület – betartva a megállapodást – azóta ad otthont ezeknek a páratlan értékű műtárgyaknak.
A Tokaji Múzeum „Az értékmentő Béres Béla” címmel öltöztette új „köntösbe” ennek a kiállításnak a termeit, kiegészítve a hosszú évek óta a raktár mélyén pihenő darabokkal. Az eddigi úgynevezett vitrines tárlat helyét egy elképzelt dolgozószoba vette át. Az alkotók a fennmaradt fotók segítségével az egykori szoba ikonfalát igyekeztek rekonstruálni, a szoba többi részét – fennmaradt berendezési tárgyak híján – pedig a fantázia alkotta. A kisebbik teremben azokat a liturgikus textileket csodálhatjuk meg, melyek eddig nem voltak hozzáférhetőek a látogatók számára.
A múzeum a Magyar Géniusz Program keretében elnyert támogatásból a múzeumkertet is megújította, ahol XVII-XVIII. századi épületfaragványokat, sírköveket, a Benedek Elek által megénekelt legendás kenyérköveket és egy nemesi tumbát is bemutatnak. Ezeknek a város történelméről mesélő, építészetileg is jelentős daraboknak az elrendezését Makoldi Sándor szobrász álmodta újra. Az épületoszlopokból egy diadalívet alkotott, a rendezetlenül, szanaszét fekvő egyéb „kövekből” egy mini reneszánsz hangulatot sugárzó képet varázsolt a látogatók elé.