A Magyar Géniusz Program támogatásával nyílt meg Szombathelyen a Symposion ’69, ’70 című kiállítás, amely az 1969-es első magyar és az 1970-es első nemzetközi siklósi kerámiaszimpóziumon készült magyar alkotásokból mutat be válogatást. A Schrammel-gyűjteményben rendezett tárlat a Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum idei, TeTT című sorozatának első állomása. 

A hagyományt követve a Savaria Múzeum és tagintézményei 2022-ben is tematikus kiállítássorozattal lépnek a közönség elé, melynek középpontjában az 1968–1975-ös évek hazai kultúrpolitikája, a „3T” (tiltott, tűrt, támogatott) időszaka áll. A TeTT-sorozat három kiállítása olyan munkásságával, TeTTével kimagasló egyéniséget, csoportosulást, egy-egy „magyar géniuszt” választ központi szereplővé, akiknek tevékenysége jelentős hatással volt a régió, illetve Magyarország tudományos és művészeti életére.  

Schrammel Imre keramikusművész 1969-ben hozta létre az első magyar kerámiaszimpóziumot Siklóson, amely 1970-ben vált nemzetközivé. Ezen az első két szimpóziumon készült magyar munkákkal, fotókkal és dokumentumokkal emlékezik közel 100 négyzetméteren a kiállítás a hazai iparművészetben jelentős változást hozó alkotótelepre.  

A II. világháború után a hazai kerámiaművészek (Gorka Géza, Gádor István, Kovács Margit) még az ún. Wiener Werkstadte stílust alkalmazták és igazították a hazai adottságokra, melynek eredményei az alacsony tűzön égetett, fazekasagyagból készült, formájukat tekintve stilizált edényre emlékeztető és a népies motívumokhoz visszatérő kerámiák voltak. Gádor István és tanítványai ezt a technológiát már nagyobb méretű művekre is alkalmazták. Borsos Miklós hatására Csehovszki Árpád szakított a korábbi mesterek iránymutatásaival, és durva, samottos felületű, archaizáló formákat alkotott, amelyeket nem fedett mázzal. Ezek hatottak aztán a fiatalabb nemzedékre.  

A szimpózium mozgalom 1959-ben Szentmargitbányán (Sankt Margarethen in Burgenland) Karl PRANTL ötletéből indult el, ez volt az első szobrászszimpózium. Elképzelése abból az elgondolásból származott, hogy a világ különböző országaiból származó művészek együtt dolgozzanak, hassanak egymásra, és olyan művészeti problémákkal foglalkozzanak, melyek a művészet elméleti és gyakorlati kérdéseit is előre lendíthetik. Az ő hatására jött létre az első kerámiaszimpózium Ausztriában 1963-ban, Gmundenben, Kurt OHNSORG nyári műtermében, majd 1966-ban Bechyně-ben, Csehszlovákiában is. Schrammel Imre 1967-ben részt vett Gmundenben a szimpóziumon, ahonnan látogatást tettek a cseh alkotótelepre is. Ott szembesült a nyugati, jóval előrehaladottabb technológiákkal, és megtapasztalta, hogy mennyire kinyitja a szemléletmódot az, ha több nemzet művészei dolgoznak együtt. Ez indította el benne az elhatározást, hogy itthon is megszervezzen egy kerámiaszimpóziumot.  

Próbálkozott a hazai porcelángyáraknál, kérte az Iparművészeti Főiskola segítségét is – sikertelenül. Dvorszky Hedvig művészettörténész ekkor a Képző- és Iparművészeti Lektorátus munkatársa volt, s neki köszönhetően a szimpózium Baranyában zöld utat kapott. A művészek az egykori siklósi, meglehetősen leromlott állapotú kolostorépületben kaptak helyet, ahol sem kemence, sem alapanyag nem állt a rendelkezésükre. A lelkes és kitartó csapat azonban a fiatal főiskolai tanár, Schrammel Imre vezetésével a Zsolnay gyár lebontott kemencéiből újakat épített, a legváltozatosabb helyekről agyagot szerzett, és a hagyományokkal szakítva, az alapanyagok szélesebb felhasználásával, az égetési technikák megváltoztatásával és egyre inkább a magas tűzön kiégetett kerámiákkal kísérletezett. Így születtek a korszakváltást jelző, nem minden esetben „szép” darabok, amelyek robbanásszerű változást idéztek elő a hazai kerámiaművészetben. Így szült a kényszer egy forradalmian új stílust. Az egyszerűsített és magast tüzű égetés vált művészeti koncepcióvá, mely ősrobbanásnak számított. Az így született munkák mind formavilágukat, mind textúrájukat, színvilágukat és égetésüket tekintve is különlegesnek számítottak. Az egykori alkotóműhely jelentősége nemcsak a világ kinyitásában, hanem abban is áll, hogy a művészek az anyagot helyezték az alkotói koncepció középpontjába, azaz nem a látványt vagy a használhatóságot célozták meg. 

A Siklóson született munkákat, korabeli hivatalos dokumentumokat és az egykori alkotókat is bemutató kiállítás méltó módon mentette meg az utókor számára a kortárs magyar művészettörténet egyik fontos eseményét. A nagy kincsnek számító műtárgyak a Janus Pannonius Múzeum világszínvonalú kerámiagyűjteményének részei. A szimpózium első két évének alkotásaiból, fotó és írásos dokumentumaiból a kiállítás kurátora, Czenki Zsuzsanna esztéta, múzeumigazgató-helyettes válogatott. A munka részeként egy riportfilmet is készített, amelyben Schrammel Imre és Dvorszky Hedvig meséli el a siklósi kerámiaszimpóziumok kezdeti történetét és szellemi hatását, amelyek végső soron a rendszerváltásig vezettek. A tárlaton, az eredeti műtárgyak mellett, a látogató az egykori szimpóziumokat bemutató fotókkal, az alkotótelep működésébe bepillantást engedő dokumentumokkal és sajtóanyagokkal is találkozhat.

Fotók: Hornyák Emőke/Hírlevél Plusz