Attól a pillanattól kezdve, nem okozott többé fejtörést, mi legyen a Magyar Géniusz Vándorkiállítás bemutatkozó kisfilmjének a zenéje, amikor rátaláltunk és örökre a fülünkbe mászott a 4S Street zenekar „Mesélek a bornak” című dala. Nem csak zeneileg ragadott minket magával, de ars poeticánkkal is kéz a kézben tud járni a dal üzenete. Az öt gyergyószentmiklósi, csupaszív zenei tehetség maga sem gondolta volna, de sikert sikerre halmoz. A kulisszáik mögé az énekes, Alin Nicuta engedett számunkra betekintést.

Adódik a kérdés, honnan a zenekar neve, ami érdekes módon angolul íródik, de magyarosan ejtjük. Kapcsolódik sztori hozzá?

A 4 S Street szó a legelső dalszövegünkben jelenik meg, egy képzeletbeli utcának adtuk ezt a szimbolikus nevet. Később derült csak ki, hogy nincsenek véletlenek, hiszen az első próbatermünk Gyergyócsomafalván a falu bejáratától a 4. utcában volt. Az már csak mellékes összecsengés, hogy eleinte négyen zenéltünk a bandában.

Hogyan találtatok egymásra?

Csabival egészen kicsi korunktól fogva ismerjük egymást, fociztunk is együtt, a többiekkel később találkoztam. Mindannyian foglalkoztunk zenével, voltak saját zenekaraink is, de sosem együtt zenéltünk, hanem más formációkban. Aztán egyszer Andorral, a dobosunkkal a Kárpátikum kocsmában üldögéltünk épp, majd csatlakozott Lóri és Laci is, s kiderült, hogy már mindannyiunkban ott érlelődik egy közös zenekar létrehozásának ötlete és vágya. Megfogalmaztuk a közös célokat, egyesítettük az erőinket és belevágtunk. A kezdetektől fogva tudtunk, hogy a repertoárunkat nem feldolgozásokkal, hanem saját dalokkal szeretnénk megtölteni. Így is történt.

Mekkora az érzelmi, zenei összhang köztetek?

Nagyon sokat vagyunk együtt, szinte reggeltől estig. Békés szimbiózisban élünk, hiszen ugyanazok a külső hatások érnek bennünket. Tudunk a saját és egymás történéseiből, életéből egyaránt inspirálódni. A zene a fizikai közelségen, a baráti szálakon és a közös élményeken túl még szorosabbra fűz össze minket. Van olyan, hogy két napot nem beszélek Lórival, s aztán ugyanabban a másodpercben hívjuk egymást, s neki és nekem is foglaltat jelez a telefon. Vagy csendben ülünk mindannyian a buszon és hirtelen egyszerre ugyanazt a gondolatmentet mondjuk el, vagy a stúdióban azonos módon fejezünk be egy dalt. Az az érdekes, hogy az egyéni, zenei ízlésünk más és más, de ha összeállunk, pont ez a színesség teszi egyedivé és különlegessé a dalokat. A sokféleségünk a közös dalainkban él tovább.

Mi a hitvallása a zenekarnak?

Számunkra a hitelesség a legfontosabb, hogy egy magunk formálta zenei világot képviseljünk. A pop-rock stílusú dalainkban indie elemek és átgondolt, népi motívumok is fellelhetőek. Az első lemezünk még az útkeresésről szólt, a másodiknál már úgy éreztük, kezd éles kontúrokat felvenni az identitásunk. Azóta is arra törekszünk, hogy ne recept alapján írjuk a dalokat, vagy testidegen szabályok által diktáltan, hanem akkor, ha ösztönösen születnek és valódi üzenetet hordoznak.

A „Mesélek a bornak” című dal hogyan született?

2020. szeptember 9-én, hajnalban írtam, finoman szólva is erősen illuminált állapotban a fiúkkal való borozás közben. Az első két verze akkor azonnal megvolt, de aztán sokáig élt és formálódott bennünk a dal, mire megszületett a végleges verzió. Első körben feldíszítettük dobbal, gitárral, de aztán a stúdióban úgy döntöttünk, hogy nem hangszereljük agyon a dalt, hanem hagyjuk érvényesülni puritán módon az üzentét. Ebben az időszakban tombolt a pandémia, be voltunk zárva, s ez mindenkiben felerősítette a hovatartozás fontosságát. Örömet és kapaszkodót akartunk adni azoknak, akik nem tudtak otthon, a családjukkal lenni.

Ki az idős bácsi a klippben?

Ő Polgár Jóska bácsi Gyergyószárhegyről, aki egyébként Lóri nagymamájának az osztálytársa volt. Lóri egyszer Szárhegyről Gyergyóra jövet meglátta őt az úton és azt mondta, ő lesz a legmegfelelőbb ember a klipphez. Jóska bácsi boldogan vállalta a szereplést, az égvilágon semmilyen instrukciót nem adtunk neki, annyit kérdezett ő is csak, cigarettázhat-e. Ettől függetlenül nagyon átérezte a dalt, átszellemülten bólogatott, hivatásos színész sem tudott volna ennél hitelesebb lenni.

Milyen érzés volt a Magyar Géniusz Vándorkiállításhoz adni a zenéteket?

Bár már maga a felkérés is nagyon megtisztelő volt és boldogan tettünk neki eleget, amíg azonban nem látogattunk el Kecskemétre a megnyitó ünnepségre és nem mentünk körbe a kiállításon, fel sem tudtuk mérni, valójában miről is szól ez az egész. Megható és óriási öröm számunkra, hogy a dalunkat és ezzel bennünket is bevontak ilyen hatalmas magyar értékek közé. Az, hogy a kiállításon felvonultatott tárgyak és azok üzenetei azonosulni tudnak velünk és fordítva. Ilyen alkalom egyszer van egy zenekar életben, s mi nagyon hálásak vagyunk érte, hogy ez megadatott. Történjék bármi ezentúl ezzel a dallal, a legmagasztosabb célt már elérte.

Egyik sikert érintek el a másik után, melyikre vagytok a legbüszkébbek?

Nekünk tényleg a közönség szeretete a legnagyobb elismerés. Soha nem fizettünk az online felületeken, s lassan 5 millió megtekintés fele tartanak a dalaink a youtube-on. A koncertjeink mindig teltházasok, az Akváriumba több mint 300 embert hoztunk be egyszer, s amikor legutóbb Kecskeméten zenéltünk, több ember érkezett hozzánk az ország különböző pontjairól, mint a városból. A facebook, insta csak egy felület, melyen keresztül kommunikálni tudunk a rajongóinkkal, de a valódi visszajelzést a színpad előtt az emberek arcáról olvassuk le. Persze a szakmai elismerések is fontosak, ezekért is hálásak vagyunk és fontos visszajelzést adnak arról, hogy amit csinálunk, jó-e. 2018-ban az „Egyszer fent”, 2021-ben a „Mesélek a bornak” lett Erdély legszebb magyar dala, s idén a Petőfi Zenei Díjon Az év zenekara díjat érdemeltük ki. Hihetetlenül díszes társaságba kerültünk, hiszen ezt az elismerést előttünk olyan neves zenekarok nyerték el, mint a Wellhello, a Halott Pénz vagy a Bagossy Brothers Company.

Tudod-e, mi a sikeretek oka?

Őszintén nem tudom, s ezt még soha nem is próbáltuk kibogozni. Szerintem a sikerhez nincsen általános recept, hiszen mindenki mást tart annak és különféleképpen éli meg azt. Vannak, akiknek az a siker, hogy megtöltik a Budapest Parkot vagy a Papp László Sportarénát. Számunkra az, ha beülhetünk a buszba, együtt tudunk lenni, s azokkal az emberekkel találkozhatunk, akik szeretnek bennünket és mi is őket. Mindig az utazás a fontos, nem feltétlenül a cél. Ha van lehetőséged arra, hogy futkorássz az álmaid után – szerintem az a siker.

A zenekar jövőjét illetően mennyire messzire fut a tekinteted és mit látsz ott?

Tisztelem magunkat azért, mert soha nem gondolkodunk túlságosan hosszútávon. Inkább rövidebb időszakokra tervezünk, például, hogy eljussunk a legközelebbi koncertekre, ki tudjunk kiadni egy bizonyos mennyiségű dalt ebben az évben, s hogy minél több embert elérjen az üzenetünk. Ha tíz emberből ötnek tetszenek a dalaink, akkor vélhetően 10 millióból 5 millió is örömmel hallgatja majd őket. Ez az, ami igazán élteti a zenekart.