A millenniumi évek Ceglédje
Egy kiállítás, mely nemcsak a múltra és a hagyományokra emlékezésről, hanem egyúttal a jövőbe tekintésről is szól. Azokra az értékekre és lehetőségekre mutat rá, melyeket a jelenlegi városlakók átörökíthetnek a jövőbeni generáció számára. A Mi, ceglédiek – A város géniuszai a millenniumi években című tárlat Cegléd gazdag múltjának egy kis, de annál inkább meghatározó időszakát tárja – az alkotók reményei szerint – nem csak a ceglédi érdeklődők elé.
A most megnyílt, vadonatúj kiállítás minden részletében új fejezetet nyitott a Kossuth Múzeum életében. Az intézmény a téma megközelítésében, szemléletében, kiállítótéri környezetében, installációs megoldásaiban és a hozzá kapcsolódó andragógiai és múzeumpedagógiai kínálatában komplex és egységes tárlatot tudott megvalósítani, melyre a Magyar géniusz program adott lehetőséget. A Kossuth Múzeum korábbi, 1969-ben megnyílt, majd az 1990-es években lebontott várostörténeti állandó kiállításában ezt a korszakot a kor ideológiájához igazodva már bemutatták. Akkor azonban még nem állt rendelkezésre elegendő dokumentum és tárgy. Az 1970-es évektől folytatott kutatások, gyűjtések és feldolgozások többnyire egy személyt, egy családot vagy különböző szempontok szerint a korszakot állították a középpontba. Cegléd XIX–XX. század fordulójáról család- és ipartörténeti tanulmányok, helyi politikai élettel kapcsolatos publikációk és önálló kötet is megjelent. Időszaki kiállításokon több helytörténeti témát feldolgozó tárlatot is láthattak a századfordulóhoz kapcsolódóan a látogatók, de ezek többnyire dokumentumokat, képeslapokat és fényképfelvételeket tartalmaztak, tárgyi anyagot nem.
– A mostani kiállítás tervezése és megvalósítása során is az volt a célunk, hogy olyan nagy egyéniségeket helyezzünk a kiállítás középpontjába, akiken keresztül be tudjuk mutatni Cegléd millenniumi éveinek építészeti, kulturális, szabadidős, iparos és vállalkozói pezsgő életét. Tevékenységük mind a mai napig hatással van a ceglédiek életére. Mindegyikük kiemelkedő teljesítménye példa volt saját korában, de az ma is. Nagyszerű eredményeik településünk hírének öregbítéséhez járultak hozzá. Gondoljunk csak a ceglédi kannára, melynek első változata Rónay János ceglédi bádogosmester műhelyében készült. Vagy Unghváry László vincellér és kertész faiskolájára, kertészetére és borászatára, mely nemzetközi szinten is ismertté vált. Faragó Lajos épületszobrász munkái nemcsak Cegléden, hanem az Alföld többi településén is hirdetik ceglédi műhelyének színvonalát. Ők és a kiállításban felidézett többi személy a kor helyi géniuszai voltak. Ha nem is a szó legszorosabb értelmében, de munkásságuk és a helyi társadalomban betöltött szerepük elismerést hozott nekik és városunknak – mondta el Zakar József igazgató.
Az alkotóknak már a pályázat kiírásakor egyértelmű volt, hogy az 1890–1914-es időszakot veszik górcső alá, hiszen ez adta a mai Cegléd alapját. Ekkor alakult át a városkép, 1896-ra, a millennium évére készültek el a közterek, és rendezték az utcahálózatot is. Új, historizáló és szecessziós homlokzatú épületek épültek, melyek mind a mai napig meghatározzák a város arculatát. Ebben az időszakban jöttek létre különböző, máig fennálló intézmények, közösségek, és ekkor kapott újabb lendületet a Kossuth-kultusz ceglédi hagyománya is.
– A tárlat létrehozásakor az elsődleges cél a kimagasló személyiségek városért végzett maradandó tevékenységének és a millenniumi évek Ceglédjének hiteles bemutatása volt, valamint az, hogy mindezt érdekesen és újszerűen dolgozzuk fel – emlékszik vissza Zakar József. – Fontos volt számunkra, hogy az információban gazdag tárlatunk legalább annyira változatosan valósuljon meg látványában és az interaktivitás terén, mint amennyire sokrétű az időszak elméleti és tárgyi bemutatása.
A Mi, ceglédiek… időszaki kiállítás kurátorainak (Gyura Sándor, Reznák Erzsébet, Zakar József) a korábbi kutatások és az azóta eltelt idő tudományos és muzeológiai eredményei jelentették az alapot a tématerv és a forgatókönyv összeállításában. A kiállítás létrehozása alatt számtalan új információ, adat és néhány meghatározó tárgy is előkerült, melyek helyet kaptak a tárlatban. A kiállítás tárgyait a múzeum történeti, néprajzi és képzőművészeti gyűjteményeinek anyagából válogatták. Az intézmény az 1917-es megalapítása óta Kossuth Lajoshoz és kultuszához kapcsolódó emlékeken túl helytörténeti adatokat, dokumentumokat és tárgyakat is gyűjt. A kiállítás témájához kapcsolódó múzeumi anyag az 1950-es évek második felétől már szórványosan elérhető, de dr. Kocsis Gyula igazgatósága alatt, majd Reznák Erzsébet igazgatói tevékenysége során gyarapodtak leginkább ennek a korszaknak az emlékei. A kiállításban megjelenő képeslapok és azok grafikai feldolgozása és néhány dokumentum ismerős lehet a látogatóknak, de a tárlat tárgyi anyagának nagy részét eddig nem publikálták, kiállításon nem szerepelt. Ilyenek például Rónay János bádogosmester naplója és fűthető fürdőkádja, Lugosi Ferenc lakatosmester „Kurucz” permetezőgépe, a Faragó Lajos műhelyében készült cserépkályha, a polgári ebédlő enteriőr teljes berendezése. Eddig szintén nem voltak láthatók olyan unikális darabok, mint a város polgármesterének pecsétnyomója, a Központi Szálloda és Kávéház csészéi vagy a ceglédi lovassági laktanyában állomásozó császári és királyi 7. huszárezred egyik tiszti csákója.
Ha a látogató belép a terembe, a kiállítás címével és egy portré- és családi képekből összeállított falborítással találkozhat. Ugyanebben az egységben egy érintőképernyős felületen kedvére kutathat szövegek, dokumentumok, tárgyak, képek közt a város történetével, eseményeivel, kronológiájával kapcsolatban az 1896–1914 közötti időszakban. Ezt követően a vasútállomást mutatja be a tárlat mint a város iparát, kereskedelmét, társadalmát és közösségi életét előmozdító tényezőt. Megjelenik Gubody Ferenc és Kossuth Ferenc is, akik kezdeményezőként és döntéshozóként befolyással voltak Cegléd alakulására. Ebben az egységben lehetősége nyílik a látogatónak arra, hogy egy, a kor hivatali közegében használt Remington írógépet kipróbáljon, és leírja tapasztalatát, véleményét a kiállításról. Itt készíthető közös fotó Gubody Ferenc életnagyságú figurájával is, aki mögött a ceglédi gimnázium tornyából készített városkép jelenik meg.
A kiállítóterem belső felében láthatóvá válnak a korszak meghatározó személyiségei és tevékenységük. Dokumentumokkal és tárgyakkal kerülhetünk közelebb mindennapi életükhöz és elért eredményeikhez. Sárik Gyula papír és könyvkereskedésének üzletportálja – a teljesség igénye nélkül – bemutatja a saját nyomdájában készített nyomtatványokat, füzeteket, újságokat, könyveket, képeslapokat. Tovább haladva bepillanthatunk a nyomdájába is egy betűszedő szekrény segítségével. A környezet kialakításával és a sokfiókos szekrény kihúzott fiókjaiban elhelyezett ólombetűk és képeslapok nyomódúcai segítségével a XX. század eleji nyomdaipar jellegzetes világába kalauzolnak bennünket. Egy bélyegzővel saját készítésű emléket vihet haza a látogató a kiállításból. Sárik Gyula volt az, aki Cegléden az első mozgóképszínházat is üzemeltette, itt az erről készült rövidfilmet is megtekinthetik a vendégek.
A Sárik-nyomdában készült képeslapokon megjelenő jellegzetes ceglédi épületek történeteivel ismerkedhet meg a kíváncsi látogató a kiállítás következő egységében. Itt a ceglédi építkezésekről lehet megtudni néhány érdekességet. Az installáció és a tárgyak bemutatása egy izgalmas felfedezésre hív, de megjelennek a hivatali környezet tárgyai és a közösségi szórakozás kellékei is.
A kiállítás folytatásaként az épületekhez kapcsolódóan Faragó Lajos szobrász, cserépkályhakészítő művészi kivitelezésű homlokzati gipszstukkóiban és mázas kerámiadíszeiben gyönyörködhet a látogató. Faragó Lajos hazai és nemzetközi agyagipari díjak birtokosa volt, munkáival a mai napig találkozhat bárki, aki végigsétál Cegléd utcáin vagy Karcagon, Kecskeméten, Szolnokon, Ceglédbercelen és Albertirsán. A terem közepén a páduai születésű és nevelőnő végzettségű Conradt Vilma látható, aki a fotográfia műfajában találta meg önmagát, és az egyik legjelentősebb korai fényírdával rendelkezett Cegléden. A természetes fénnyel megvilágított, vászoncsíkokkal szabályozható fényerejű műterme a Népbank udvarán volt.
A következő egység mottója: „A vállalkozásban nem a pénz, hanem az ész a legfontosabb” (Unghváry László). Itt három olyan iparos személyiséggel találkozhat a látogató, akik nemcsak helyben, hanem országosan is ismertek voltak. Rónay János bádogos mester először 1884-ben szabadalmaztatta saját fejlesztésű fűthető fürdőkádját. Különlegessége, hogy kályhájában 2 hektoliter vizet 8 °C-ról 28 °C-ra 12 perc alatt fűtött fel. A kiállításban bemutatott fürdőkád egy ceglédi háztartásból származik, de ez már egy későbbi, továbbfejlesztett variációja szabadalmának. Másik ismert terméke a ceglédi kanna. Érdekességként és a kiállításban megjelenő információk árnyalásaként elhelyezték Rónay János naplójának digitális változatát, mely a szakmai adatok mellett a család történetébe is bepillantást enged. A kiállításban szereplő szabadalmaztatott tárgyak sora folytatódik, hiszen levédette fejlesztését Lugosi Ferenc ceglédi permetezőgyáros is, aki először „Rákóczi” elnevezésű permetezőgépét készítette el, majd ennek továbbfejlesztett változata a „Kurucz” permetező lett. A harmadik személy Ungváry László, aki nemcsak jó vincellér és kertész volt, hanem kiváló üzletember is. Központi irodájából – a városban először – ő tudott hívást indítani és fogadni telefonon. Neki köszönhetjük, hogy a filoxéravész után a csemői homokon borszőlőültetvény létesült. Faiskolájából és pincészetéből származó termékei a Monarchia teljes területére eljutottak, de exportált Romániába, Szerbiába, Német-, Lengyel-, Orosz- és Törökországba.
A kiállítás és a korszak összegzéseként egy polgári ebédlő részlete tárul a látogató elé az 1890–1910 közötti időszakból. A vállalkozásaikból jelentős vagyont felhalmozó ceglédi polgárok az élettereik kialakításakor arra törekedtek, hogy életszínvonaluknak megfelelő környezetet hozzanak létre. A XX. század első évtizedeire megjelentek az új szerepkörű reprezentatív lakóterek, mint a szalon vagy az étkező. Ezeket a család anyagi lehetőségeinek megfelelően értékesebb bútorzattal és dísztárgyakkal rendezték be. A távozó vendég egy 1913-ban készült képeslap felnagyított képe előtt készíthet magáról szelfit, vagy lefotózhatja családját, de egy iskolai csoport is megörökítheti magát.
A Mi, ceglédiek – A város géniuszai a millenniumi években című időszaki tárlat 2025. március 30-ig látogatható a ceglédi Kossuth Múzeumban.