2012-ben egy online aukciós portálon kínálták eladásra az „egy csengelei tárgy” címkével felruházott kincset. A hirdetés feladója egyik idős rokona halála után annak lakásában, az egyik asztal fiókjában bukkant a tárgyra, ahol több évtizedig kallódott. A vevő szeme – hatodik érzékének köszönhetően – megakadt az akkor még ismeretlen eredetű tárgyon, s bár sejtette, hogy műkincsről van szó, de azt nem is sejtette, hogy valós kincs birtokába jutott.

A szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei viszont rögtön tudták, hogy az elkorrodálódott zöldes „valami” egy 10. századi hajfonatkorong, mely igen értékes lehet. A gondos restaurálást követően nyilvánvaló volt, hogy az előlap ezüst lemezből készült, a palmettás hátterét pedig aranyozták. A fő motívuma egy világ (élet)fa, melynek ágai az ősi hitvilág szerint a világ különböző rétegeit, az alsó és felső világot kötik össze. A mintázata a függőleges és a vízszintes tengelyre is szimmetrikus. Feltehetően korának egyik legképzettebb mestere készíthette a tárgyat, aki rendkívüli ötvösművészeti tudással bírt, hiszen különleges technikát alkalmazott. A tárgy hosszú hajú, női gazdája is nagy becsben tartotta, mert sokat és sokáig viselte, haja díszeként és függőként is hordta.

A hajfonatkorong a szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményéből került a Magyar Géniusz vándorkiállítás régészeti szekciójába. A nagyszabású tárlat a Petőfi-emlékév keretében és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jöhetett létre. Az ország 8 helyszínén vendégeskedő, a vidéki múzeumok legautentikusabb műtárgyait bemutató vándorkiállítás hasonló érdekességeket és különlegességeket tartogat látogatói számára, nemcsak a régészeti, hanem a képzőművészeti, a néprajzi és történeti részében is.